Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a kútásás tradíciójával, az ásott- vagy fúrt kutak hasznával. Ezúttal Kepl Adriánnal beszélgettünk hosszasan arról, hogy miért választotta a kútásó tevékenységet, és hogy manapság mekkora az igény a kutak telepítésére. Beszélgetésünk végül olyan izgalmasra sikerült, hogy megfeledkeztünk az időről, így a nagy terjedelem miatt interjúnkat két részben közöljük. Adrián beszélt nekünk arról, hogy miért érdemes egy jól elkészített kutat telepíttetni kertünkbe, de volt szó hagyományokról, adrenalinról, és a folyamatos életveszélyről is.

Napsütéses októberi napra esett a leszervezett interjúnk időpontja, így adta magát a dolog, hogy Kepl Adriánnal egy paksi cukrászda teraszán találkozzunk. Utólag kiderült, hogy nagyon szerencsésen választottunk helyszínt, ugyanis a teraszbútor kényelme nagy szolgálatot tett a többórás beszélgetés során.

TMH: Egy butának tűnő kérdéssel kezdenénk. Miért csináltatnak kutat manapság az emberek, amikor szinte minden háztartásba be van kötve a vízhálózat?

Kepl Adrián: Az egyszavas válasz az az, hogy spórolásból. Az ország több pontján akár az 1000 forintot is elérheti a vezetékes ivóvíz köbméterenkénti ára. Tolna megyében átlagosan 200-300 forint körül mozog, de természetesen ezt is sok esetben meg lehet spórolni. Persze sokan öntözésre, itatásra szeretnének csak a kútból vizet nyerni. De elmondható, hogy meg is tudják fogni a pénzt egy kúttal.

TMH: Tehát akkor befektetésnek is fel lehet fogni, ami idővel megtérül.

K.A.: Abszolút.

TMH: Ahhoz viszont be kell vizsgáltatni a vizet, hogy ivóvízként használhasd, nem?

K.A.: Igen, be kell. Ezt vagy a tulajdonos saját maga bevizsgáltatja, vagy a kutat készítő szakember csináltatja meg a vizsgálatot.

TMH: Ha ivóvizet akar valaki nyerni a kútjából, akkor nagyságrendileg milyen összegekkel lehet számolni egy kút létrehozását?

K.A.: Ezt nagyon nehéz meghatározni, mert területenként eltérő. Minden esetben más mélységbe kell lejutnunk ahhoz, hogy ivóvizet nyerjünk. Ha nagyon átlagolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy kb. 400 ezer forinttól 1 millió 600 ezer forintig kalkulálhatunk egy kútfúrással. De hangsúlyozom, hogy ez minden esetben eltérő.

TMH: És például ez még itt Tolna megyében is meg tud térülni?

K.A.: Természetesen igen. De vegyünk egy olyan példát, ami nagyon gyakran előfordul. Itt vagyunk Pakson. A környéken számtalan tanya, zártkerti ingatlan van. Sokukba nincs vezetékes víz bekötve. A hálózatra történő rákötés akár többmillió forintot is jelenthet, itt egyértelműen olcsóbb egy normális kút telepítése. De ez vonatkozik az egész megyére is persze. Ahogy említettem fontos az is, hogy milyen mélyre kell ásnunk, fúrnunk ahhoz, hogy vizet fogjunk. Itt a Duna vonulatában általában nem kell túl mélyre mennünk, de például egy dombosabb környéken akár 80-100 méterre is le kell ásni ahhoz, hogy elérjük a vízréteget. Ezt mindig felmérjük a helyszínen és minden esetben egyedi árajánlatot adunk.

TMH: Ugye korábbi cikkünkben a kútásás tradíciójáról is beszéltünk. Hogy látod manapság, hányan választják inkább a hagyományos kútásást a kútfúrás helyett?

K.A.: Igazából ez is inkább csak az anyagiakon múlik, de sok kutat ásunk még a mai napig. Én ezt jobban is szeretem, tisztelem ezt a hagyományt.

TMH: Ha már itt tartunk, neked honnan származik ennek a szakmának a szeretete? Hogyan kezdődött ez az egész? Feltételezem, hogy nem úgy keltél fel egy keddi napon, hogy mától kútásó vagyok.

K.A.: Volt egy barátom, Isten nyugosztalja, ő foglalkozott korábban ezzel. Ő vitt el egyszer magával, mondván, hogy úgysem fogom bírni ezt a munkát. Végül 70 kilóm ellenére elég jól bírtam az ásást. Első alkalommal kb. 12 méterre mentem le. Az említett barátom is a régi hagyományok szerint csinálta a kútásást, se lámpa, se semmi, csak ásol lenn a sötétben. Valamiért magával ragadott ez az egész, és onnantól kezdve mentem vele. Mondhatom, hogy szenvedélyemmé vált, van valami egészen különleges abban, amikor lenn vagy a földben 25-30 méter mélyen (az nagyjából egy 10 emeletes panelház magassága – a szerk.), se betongyűrű, se tégla, csak az agyag és te. Akkor tudsz igazán önmagaddal lenni. Csak figyelsz, hogy megmozdul-e a föld, hallgatod.

Ha ilyen mélységben történik valami, onnan már nem jössz fel. Az én gépem – amivel leengedem magam – egy perc alatt tud felhúzni 25 méter mélyről. Egy perc alatt lent nagyon sok minden megtörténhet.

TMH: Volt már gond?

K.A.: A föld folyamatos mozgásban van. Az omlásveszély gyakorlatilag folyamatos. Volt, hogy végignéztem, ahogy keresztbe végigreped a betongyűrű a földmozgástól. Volt olyan is, hogy keresztbe elmozdult a teljes kútgyűrű. Konkrétan olyan, mintha egy szívószálat elhajlítanál, elég durva.

GALÉRIA

Kepl Adrián folyamatosan fotókkal dokumentálja a munkáit. Ezzel egyrészt megbízóinak meg tudja mutatni, hogy milyen állapotban van a kútjuk odalent. Elképesztő fotógyűjteményéből néhányat rendelkezésünkre bocsátott.

TMH: Volt olyan, hogy ilyen probléma miatt nem lehetett befejezni egy kutat?

K.A.: Mostanra elmondhatom, hogy többszáz kutat csináltam már, és ezidáig egyszer fordult elő ilyen. Sajnos ott a tulaj nem tájékoztatott róla, hogy egyszer már beomlott neki a kútja. Persze vannak olyan régi kutak is, amiket már nem lehet helyreállítani.

TMH: Akkor konkrétan mondhatjuk, hogy az életedet kockáztatod másnak a vízéért…

K.A.: Ezért nem is szereti a párom a munkámat…

Itt Adrián kicsit elnevette magát. Mi annyira nem.

Beszélgetésünket Kepl Adriánnal innen folytatjuk a következő részben.

Addig is kútásással, kúttisztítással, javítással kapcsolatosan az alábbi telefonszámon érhető el:

Szponzorált tartalom