Április 18-án tartotta soros ülését a Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság, ahol Fehérvári Tamás elnök köszöntötte a tagokat és megköszönte az elmúlt 11 évben nyújtott elkötelezett munkájukat.
Az ülés további részében a 9 településről érkezett 13 javaslatot vitatták meg a tagok. Ezek közül három
érték lett a vármegyei értéktár része, mindegyik a kulturális örökségek számát növelik. A vármegyei
értéktár ezzel a döntéssel jelenleg 482 értéket számlál. Ezen alkalommal döntöttek a kiemelt vármegyei
értékekről és az érték-díjról is. Hogy mely értékek és közösség kapja meg idén az elismerést, az majd
május 17-én, Madocsán, a Vár a megye rendezvényen fog kiderülni.
Lőrincz Etel textilművész munkássága
Lőrincz Etel a bukovinai székely textilkultúrának nem csak művelője, de szakértője és oktatója is. 2005-ben jelent meg könyve Bukovinai székelyek festékes szőnyegei címmel. Az iskolarendszerű oktatásban is tevékenykedett, szőnyegszövő és takács hallgatókat oktatott, valamint sajátos nevelési igényű fiatalokat tanított szőni.
Elnökségi tagja a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, emellett évtizedeken át szervezte és vezette a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége néprajzi táborait fiatalok számára és „Jut eszembe!” címmel felnőttek részére. Szakkörökön is oktatja a bukovinai székely szőttesek készítésének technikáit, e textilkultúra megőrzésén és tovább tanításán dolgozik. 2022-ben Népművészet mestere címet kapott.
Horváth Tibor kékfestő munkássága
Horváth Tibor országosan is elismert kékfestő népi iparművész, a Népművészet Mestere, aki a mesterség elkötelezett híveként, kiemelkedő értékteremtő és értékőrző tevékenységének köszönhetően, jelentős szerepet vállal a hagyomány fennmaradásáért és egyre szélesebb körű megismertetéséért.
Madocsai lassú és friss csárdás
Madocsa község táncos és népszokásai, nyelve, hagyományai bár sok mindenben egyeznek a Kalocsai, a Tolnai-Sárköz és a Mezőföld falvaiban élőkével, mégis sajátos, archaikus jegyet hordanak magukon. Lakossága nagyon régi hagyományokat, különleges néprajzi jellegzetességeket őrzött meg, talán a területileg is zárt jellege, és a vallási különbözőség okán is.
A Madocsai csárdás generációról generációra öröklődött, az idősebb táncosok, mint Boldog István ’Birkás’, Seregi István, Földesi János (népművészet mesterei) készséggel adták tovább tudásukat a következő nemzedéknek, és szívesen tanították a fiatalokat a hagyományos mozdulatok és a sajátos figurák elsajátítására.
A madocsai csárdások legjellemzőbb vonása, hogy a lassú és gyors rész a zenekíséret és motívumkincs alapján élesen elhatárolódik egymástól. Míg a zártan vagy kétkézfogással járt lassú uralkodó motívuma a kétlépéses csárdás, s megjelennek benne a verbunk karakterű motívumok is, addig a zárt összefogódzású frissre a páros forgás mellett a mártogatós motívumok, illetve az ugyancsak zárt összefogódzással járt aprózó, figurázó részek a jellemzőek.
Forrás / Fotó: Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság
