Andy Vajnának az élete során üzlettársai, partnerei bőven akadtak, viszont főnöke soha. 1956-ban egyedül indult el Amerikába Magyarországról 12 évesen, és ez olyan önállóságra nevelte, amit később már nem akart feladni. Ma lenne 80 éves Andy Vajna, aki már öt éve nincs köztünk – adta hírül az NLC.
Andy Vajna kalandor volt. Már nem a szó abban az értelmében, hogy hegyeket mászott, vagy dzsungelekben és sivatagokban vándorolt. Ehhez ő túl kényelmes volt, és túlzottan szerette a luxust. Vajna abban az értelemben volt kalandor, hogy fél szemmel mindig kereste az ígéretes lehetőségeket, és ha látott egyet, bizony nem habozott lecsapni rá.
Vérbeli üzletember volt, de nem a konzervatív fajtából. Új utakat, új lehetőségeket keresett, és nemcsak keresett, hanem sokszor talált is. A magyar nyelv és a magyarsága szeretete mellett részben ez hozta őt haza a rendszerváltás után: a szülőhazájában is meglátta a lehetőségeket.
A független üzletember
Valójában már az első foglalkozásai megmutatták, hogy Vajna olyan ember, aki nem akar főnöknek dolgozni. Fotósként és fodrászként is dolgozott, vagyis két olyan szakmában, ahol az ember leginkább a maga főnöke, és a munkája minőségével csak a megbízója felé kell elszámolnia. Amikor aztán Hongkongban belevágott a parókabusinessbe, majd mozitulajdonos és filmforgalmazó lett, végképp eldőlt, hogy egy nagy üzleti kalandor született.
Vajna merész volt, és a merészsége gyakran kifizetődött. Felfedezte, hogy ha filmforgalmazói jogokat ad el, ugyan többet kockáztat, ha ezt a bevételből való részesedésért, és nem fix pénzért teszi, de a nagyobb kockázat segíthet neki abban, hogy nagyobb nyereséghez jusson. Amikor az ázsiai piacról a libanoni Mario Kassar társaságában elkezdett Hollywood felé nézelődni, nem egy akart lenni a sok kis hal közül, hanem mindent vagy semmit alapon a csúcsot célozta meg.
Bár a társával majd belegebedtek, hogy kifizessék Sylvester Stallone csúcsgázsiját a Rambohoz, hitelek és befektetők segítségével inkább összehozták valahogy, mert tudták, hogy A-kategóriás sztár nélkül nincs A-kategóriás siker. (ma már van, de akkoriban ez még többnyire tényleg így volt) A Ramboval a csúcsra kerültek, és utána hosszú időn keresztül ott is ragadtak. Függetlenként képesek voltak konkurálni a nagy hollywoodi stúdiókkal. A titkuk az volt, hogy a nemzetközi forgalmazási jogok előre eladásával jelentősen csökkentették a saját kockázatukat és az általuk befektetett pénzt.
Ő nemcsak egy volt az Amerikából hazatérő magyarok közül, hanem az egyik legsikeresebb volt közülük. És a politikusok is könnyen a bűvkörébe estek, ha nála együtt ebédelhettek/vacsorázhattak/koktélozhattak a legnagyobb hollywoodi csillagokkal.
Siker és ellentmondások
Andy Vajnának sikerszaga volt. Ha valaki akár csak pár percet töltött a társaságában, megérezhette azt. Olyan magabiztossággal lépett fel bármilyen helyzetben, és olyan közvetlen volt bárkivel, hogy arra csak egy nagyon sikeres ember képes. Lehet, hogy csak színház volt, lehet, hogy tudatos manipuláció, de valószínűbb, hogy ő egyszerűen csak ilyen volt. Egy szivaros üzletember Hollywoodból, aki nem fél a kihívásoktól, és képes bárkit a világon partnerként kezelni. Nála az üzlet csak üzlet volt, nem vitt bele személyes érzelmeket. Ha kellett, tudott nagyvonalú is lenni, és mondhatott róla valaki csúnyát nyilvánosan korábban, ha úgy alakult a helyzet, megadta neki, hogy tiszta lappal induljon nála.
A tengerentúli megítélését a zavaros adóügyei, majd az általa alapított filmes cégek (Carolco, Cinergi, C2…) bedőlései befolyásolták negatív irányba, egy idő után szinte már csak a Terminátor-franchise sokáig nála lévő jogai tartották őt tűzközelben. Idehaza pedig akkor veszített a népszerűségéből, amikor filmipari kormánybiztosként csatlakozott a nagy 2010-es hatalomátvétel után Orbán Viktorhoz és a Fideszhez. Érdekes módon nem annyira a filmipari kormánybiztosként végzett tevékenysége miatt kritizálták leginkább, sőt utólag visszatekintve az inkább sikertörténet volt. A kaszinókoncessziók elnyerése, valamint a média különféle területeinek (TV2, Rádió1, Bors és más lapok…) bekebelezése váltott ki iránta ellenszenvet.
Ő volt az egyik utolsó magyar, aki Hollywoodban komoly tényezővé tudott válni, életben tartva az álomgyár néhány magyar alapítójának/vezetőjének örökségét, a hazájában, Magyarországon pedig megmutatta, hogy fel lehet építeni egy jól működő hazai filmipart, ahol a külföldi bérmunkának és a hazai filmművészetnek is fontos szerepe van.
Forrás / Fotó: NLC / Kiemelt Fotó: Google (24.hu)
