1998-ban egy brit férfi, Karl Bushby elindult Dél-Amerika legdélibb pontjáról, egy hátizsákkal, 500 dollárral és egyetlen őrült tervvel: hazajutni Angliába – gyalog, vagy ha kell, úszva. Most, 28 évvel és 56 ezer kilométerrel később, a cél már karnyújtásnyira van. Az 56 éves felfedező jelenleg Magyarországon jár, és ha minden jól megy, 2026 őszén eléri az angol partokat.
Egy őrült ötletből életre szóló küldetés
Karl Bushby 1998. november 1-jén indult útnak a chilei Punta Arenasból, az expedíciót – találóan – Goliáthnak nevezte el. Az egykori brit ejtőernyős a hadseregben kezdett el azon gondolkodni, vajon meddig juthat el valaki pusztán emberi erővel. Egy nap vonalat húzott a térképen, amely Dél-Amerikától Alaszkán és Szibérián át vezetett egészen Európáig.
„Amikor mindenki azt mondta, hogy ezt nem lehet megcsinálni, akkor döntöttem el, hogy nekem muszáj lesz”
– meséli.
Az útvonal papíron 35 ezer mérföld, azaz több mint 56 ezer kilométer volt. A terve szerint 12 év alatt végzett volna – ma már nevet ezen:
„Sejtettem, hogy tovább fog tartani, de nem tudtam, hogy ennyi akadály jöhet.”
Fagy, háborúk, vízumok és egy 288 kilométeres úszás
A legnagyobb kihívásokat nemcsak a fizikai megterhelés, hanem a geopolitikai akadályok jelentették. Az orosz vízumot éveken át nem kapta meg, a kínai hatóságokkal személyesen kellett egyezkednie, a COVID-járvány pedig hónapokra megakasztotta az utat.
A legextrémebb szakasz 2024-ben jött el, amikor át kellett úsznia a Kaszpi-tengert Kazahsztán és Azerbajdzsán között, hogy elkerülje a háborús övezeteket. 31 nap alatt, 132 órányi úszással és hajós pihenőkkel teljesítette a 288 kilométeres távot. Ha a Csatorna-alagúton sem engedik majd át, a férfi a La Manche-t is úszva tervezi átkelni.
„Ez volt az életem kalandja”
Bushby szerint a legnehezebb pillanatok közé tartozott az alaszkai fagy, a szibériai hóviharok, és a hírhedt Darién-ösvény átvágása a kolumbiai–panamai határon – egy 160 kilométeres dzsungel, ahol bandák és kígyók váltják egymást.
„Amikor mínusz 50 fokban gyalogolsz, és napok óta nem látsz embert, megtanulod, mit jelent a csend. Az Alaszka és Szibéria közti Bering-szoroson senki sem járt még gyalog – ez volt a legveszélyesebb, de legbüszkébb pillanatom.”
A Bering-szorost 2006-ban egy francia társával, Dimitri Kiefferrel együtt szelte át – jégtábláról jégtáblára lépve, 15 nap alatt.
Közösségi vállalkozásból nagy kaland
Az út során Bushby sokszor élt vendégszeretetből: ismeretlen családok fogadták be, volt, hogy egy kocsma közössége gyűjtött neki cipőre, máshol sportolók csatlakoztak hozzá néhány napra.
„Ez az expedíció már rég nem csak rólam szól – mondja. – Az emberek hite és kedvessége vitt tovább. De nem fogok még egy ilyen expedícióba kezdeni. Ez az egy volt – az életem kalandja. Ha hazaérek, a fiatalokat szeretném inspirálni, tudományról és kitartásról beszélni. Az ember nemcsak célba érhet – hanem közben meg is változhat.””
Forrás / Fotó: NLC.hu
