Ötszáz évvel az 1526-os ütközet után ismét a Duna-parti városban idézték fel a magyar történelem egyik legsúlyosabb fordulópontját. Az emléknapon állami és egyházi szertartásokkal, katonai tiszteletadással, koszorúzással és hagyományőrző programokkal hajtottak fejet a csatában elesettek előtt.
Mohács történelmének egyik legfontosabb napjára emlékeztek szombaton: 1526. augusztus 29-én itt ütközött meg a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom serege, a vereség pedig hosszú időre meghatározta az ország sorsát. Az ötszázadik évfordulón tartott rendezvények ezért egyszerre szolgálták a történelmi emlékezet ápolását, az elesettek előtti tisztelgést és annak bemutatását, hogy a tragikus események után is volt lehetőség a megmaradásra.
A jubileumi emléknap délelőtt a mohácsi Széchenyi téren kezdődött. Az ünnepi programot a Somos Csaba vezényletével fellépő Nemzeti Énekkar műsora nyitotta meg. A rendezvényen több mint kétezer érdeklődő vett részt, köztük miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők, polgármesterek és más közéleti szereplők.
Az állami megemlékezésen Magyar Péter miniszterelnök arról beszélt, hogy Mohácsot nem kizárólag a vereség oldaláról kell értelmezni. A magyar történelem szerinte egyben a talpra állás története is. Bár a magyar sereg 1526-ban elvesztette a sorsdöntő ütközetet, az ország nem szűnt meg, és a nemzet ötszáz évvel később is megőrizte önmagát.
A miniszterelnök a magyar történelem több más tragikus fordulópontját is felidézte. Muhi, Világos, Trianon és 1956 példája szerinte azt mutatja, hogy a legsúlyosabb veszteségek után is maradt erő az újrakezdéshez. A történelmi vereségek így nemcsak a veszteségről, hanem a túlélésről és a megmaradásról is szólnak.
Az állami programot ünnepi mise követte. A szertartást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatták be Székely János szombathelyi megyés püspök vezetésével, az ünnepi szentbeszédet pedig Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondta.
A kegyeleti szertartás során a tömegsírokból feltárt apró csontmaradványokat tartalmazó urnát a főtéren álló Fogadalmi templom Szent István-oltáránál helyezték el. Ezt követően II. Lajos király szobránál koszorúztak a megemlékezés résztvevői. A szobornál Magyar Péter miniszterelnök és Mohács önkormányzatának vezetői rótták le kegyeletüket.
A délutáni programok helyszíne a Mohácsi Nemzeti Emlékhely volt, amely az egykori csatatér közelében található. Itt zártkörű állami és katonai megemlékezést tartottak, amelyen a miniszterelnök mellett több miniszter, országgyűlési képviselő, intézményvezető, honvéd és hagyományőrző is részt vett.
A katonai ceremónia során Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy Mohács emléke nem merülhet ki a vereség felidézésében. A történelmi esemény egyben a bátorság, az önfeláldozás és a helytállás szimbóluma is. A katonák számára különösen fontos üzenetet jelenthet, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem a veszély nagyságát kell mérlegelni, hanem azt, hogy készen állunk-e szembenézni vele.
A megemlékezés egyik legmegrendítőbb mozzanata az új emlékkápolna megáldása és a gyászszertartás volt. A ceremóniát Berta Tibor tábori püspök vezette. A szertartás részeként tíz koporsóban helyezték végső nyugalomra azoknak a maradványait, akiket a mohácsi csata tömegsírjaiból korábban feltártak, azonosítottak és csoportosítottak.
A II. Lajos király rekonstruált zászlóival borított koporsók olyan elesettek földi maradványait őrizték, akiknek a nevét nem sikerült azonosítani, emlékük azonban így is fennmarad. A koporsókat az emlékkápolna altemplomában helyezték el.
A hivatalos program végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékhelyen feltárt tömegsíroknál. Ezzel a jubileumi megemlékezés nemcsak az egykori történelmi esemény előtt hajtott fejet, hanem azoknak az embereknek is emléket állított, akik az ütközetben vesztették életüket.
Az ötszázadik évfordulóhoz kapcsolódó hétvége ugyanakkor nem kizárólag a hivatalos ceremóniákról szólt. A Mohácstól néhány kilométerre fekvő Sátorhely térségében, a feltételezett egykori csatatér közelében egész nap családi programokkal várták a látogatókat.
A délután egyik leglátványosabb eseménye a csata történelmi újrajátszása volt. A küzdelmet mintegy száz lovas és háromszáz gyalogos hagyományőrző részvételével elevenítették fel, így a közönség látványos formában is bepillantást nyerhetett az ötszáz évvel ezelőtti események világába.
Az emléknap este kulturális programmal zárult. A Széchenyi téren a Budapesti Operettszínház művészei adták elő a „Mindig itt leszünk… Mohács 500” című nagyszabású rockmusicalt. A produkciót Szomor György és Homonnay Zsolt írta és rendezte.
Az ötszázadik évforduló programjai így a történelmi emlékezés több oldalát is megmutatták: az elesettek előtti kegyeletet, a katonai helytállás örökségét, a történelmi múlt megőrzését és azt a gondolatot, hogy egy nemzet sorsa nem feltétlenül egyetlen vereséggel dől el. Mohács ötszáz év elteltével is olyan történelmi emlék maradt, amely a jelen számára is a megmaradás és az újrakezdés kérdéseit veti fel.
Forrás / Fotó: MTI
