A bonyhádi Botlatóköveknél rótták le tiszteletüket csütörtökön a Max Nordau Magyar-Izraeli Baráti Társaság Egyesület és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által szervezett megemlékezés keretében megjelentek.
Az egybegyűlteket Hetesi Beáta köszöntötte, beszédet Bonyhád város polgármestere, Filóné Ferencz Ibolya mondott, aki a történelem fekete foltjának nevezte a zsidó közösséget ért felfoghatatlan veszteséget.
“A fájdalom régi, de nem oly távoli; csendes, de nem teljesen néma. Bár kifejezetten egy vallási és kulturális közösséget vett célba, mégis szíven szúrta az egész világot” – fogalmazott a városvezető, aki szerint az emberség nem volt jelen azokban, akik milliókat ítéltek halálra pusztán származásuk és hitük miatt.
Majd így folytatta: “Polgármesterként és mindenekelőtt emberként vagyok jelen ma Önökkel. Vezetőként tudom: egy település jövője vész el, ha elveszíti közösségeit – azokat, akik élettel töltik meg a tereket, akiknek munkája fejlődést, értékeik pedig identitást adnak a városnak. Emberként pedig arra gondolok: milyen igazságtalan, amikor egykori létezésünket már csak egy kőbe vésett név jelzi. Milyen, ha megfosztanak az otthontól, a családtól, sőt még a Naptól is, amely velünk együtt kelhetne fel.”
“A bonyhádi zsidó közösség tagjait erre a sorsra ítélték” – tette hozzá Filóné Ferencz Ibolya, majd az érintett családok – Fischer, Vidor, Berde, Blau, Eisner, Singer – neveit sorolva elmondta, hogy ők és többi sorstársuk méltatlanul és tragikusan váltak a gyűlölet áldozataivá.
“Olyan emberek ők, akik tisztességgel éltek közöttünk, és munkájukkal gyarapították Bonyhádot. Olyan polgárok, akik egykor ugyanazokon az utcákon jártak felmenőinkkel, ahol most mi is állunk – de most leszegett fejjel”
– emlékeztetett Bonyhád polgármestere.
“A járdákra szegezett tekintetek súlya az idővel nem lesz könnyebb – és ez rendjén van. Mert nem csupán kövek felett állunk, hanem kettétört életek felett is. Olyanoké felett, akik ugyanazokkal az álmokkal ébredtek, mint mi, és akik hozzánk hasonlóan büszke bonyhádinak vallották magukat.”
Filóné Ferencz Ibolya beszédében egyértelműen kifejezte, hogy a gyűlölet helyett az egymás iránti tiszteletet választjuk, amelyet a jelenlétünkkel is kinyilvánítunk.
“Nem léphetünk át közömbösen a botlatókövek felett. Hiszen a gyűlölet és a közömbösség az a két kéz, amely tőrt fogva szíven szúrja a világot. Mi azonban ma nemet mondunk a rasszizmusra és az antiszemitizmusra, és igent mondunk az életre, és a közös jövőre. Számomra városunk fejlődése azt bizonyítja, hogy a különböző népcsoportok, kultúrák együttműködése egymást gazdagítja, az itt élőket, lakóhelyünket és a nemzetet gyarapítja.”
Beszédét zárva azt kívánta: “Legyen az emlékezés számunkra erő – erő ahhoz, hogy jobbak, emberségesebbek és méltóbbak legyünk azokhoz, akiknek nevei itt, a lábunk előtt örökre megmaradnak.”
Forrás / Fotó: Bonyhád Város oldala/Facebook
