A mohácsi csata 500. jubileumának előestéjén, augusztus 28-án, a III. Báta-Mohács Lovagi Zarándoklat nyitó eseményén szentmisén emlékeztek a mohácsi hősökre. A megemlékezés keretében újratemették a középkori Bátán elhunytak, köztük a törökök által lemészárolt zarándokok földi maradványait, akiket hitük megvallása közben, az Úrnapi nagybúcsún gyilkoltak meg 13 évvel a mohácsi csata után.
Elsőként a kegyhely szabadtéri oltáránál levetítették a Mohács 500, Világok harca című filmet, majd 22 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelyet Nyúl Viktor plébános celebrált. A szentmisén részt vettek a Történelmi Hadi Akadémia lovagjai, a Szent György Lovagrend képviselői, valamint az ország számos részéből érkezett zarándokok.
Nyúl Viktor beszédében elmondta, hogy a csontok többsége vértanúk csontja, vagyis tanúságtevő embereké, akik hazájukért és hitükért áldozták az életüket. Ezek a csontok emberek csontjai, különböző nemzetiségű, hovatartozású, társadalmi állású, politikai nézetet valló embereké. Ezek a csontok arra tanítanak, hogy fedezzük fel egymásban a testvért, ne az ellenséget, ne az ellenfelet lássuk a másikban.
Az ünnep egyik felemelő eseménye volt, amikor Kincses Kálmán erdélyi református lelkész ajándékot adott a Szent Vér bazilikának. Az ő vezetésével lovas zarándoklat indult még nagypénteken Bátáról, s lóháton végighaladtak a történelmi Magyarország egykori határvonalán, immár harmadszor, s ezen az estén, sok nehézség ellenére visszaérkeztek a kegyhelyre. A III. Báta-Mohács Lovagi Zarándoklat résztvevői átvették a zarándok keresztet, amellyel a szertartás után útra keltek Mohácsra.
A Szent Vér ereklyével történt áldás után kezdődött a temetési szertartás a bazilikában. A beszentelés után a mintegy negyven ember maradványait tartalmazó koporsókat lezárták, majd a lovagok kopjákon, fáklyafényben, a harangok zúgása közben vitték a díszsírhelyhez, ahol a temetési szertartás a Himnusz eléneklésével fejeződött be.
ÉRDEMES TUDNI: Az 1120-as évektől kezdve a lovagi életforma természetes részévé vált a zarándoklatokon való részvétel, amelynek fő célja a természetfelettivel való kapcsolódás vallásos vágya volt. 1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését és innen indult a sereg a végzetes csatába. A királlyal együtt áldozott a 26 ezer magyar lovag is, mielőtt a mohácsi mezőre vonultak volna.
Forrás / Fotók: Pécsi Egyhézmegye
