Június 4-e már 2010 óta a nemzeti összetartozás napjaként ismert.
Június 4-én ismét megtelnek az emlékhelyek, főterek és közösségi terek szerte Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken: a nemzeti összetartozás napján idén is egész napos, ünnepi programsorozat várja a megemlékezőket. A városokban délelőtt koszorúzásokkal és iskolai műsorokkal indul a nap, délután kulturális előadások, koncertek és hagyományőrző programok követik egymást.
A megemlékezések középpontjában ezúttal is a közösség ereje, a nemzeti identitás megerősítése és a határokon átívelő magyar egység áll. A rendezvények már a kora délelőtti órákban megkezdődnek és késő estig tartanak, számos településen párhuzamosan zajló eseményekkel, iskolai és civil szervezetek bevonásával.
A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919–20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott.
A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én, délután látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon kastélyban; a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg.
A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Forrás: Magyar Nemzet / Kiemelt fotó: TelePaks
