Korábban több ízben is hírt adtunk Kapu Tibor űrmissziójáról, a felkészüléstől a megérkezésig. Most pedig megkerestük egyik zenésztársát, a dombóvári születésű Erky-Nagy Katalint (akivel Tibor a Szégyelld Magad Kata nevű formációban játszik), hogy meséljen egy kicsit Tibiről és a zenekarról.
Szia, Kata! Hogy vagy mostanság? Mennyire szakadt rád a népszerűség az elmúlt hónapban?
Szia Krisztián! Ahhoz képest, hogy mennyire nem számítottunk rá, meglepően sok megkeresést kaptunk; voltunk a Retro Rádióban, Hír TV-ben, de írt rólunk többek közt a HVG és a Női Váltó is. Aminek viszont még jobban örülünk, az az, hogy elkezdtek beesni a szakmai megkeresések is; fesztiválra, koncertre is hívtak már minket azóta.
Fel voltál erre készülve?
Sejtettem, hogy kaphatunk egy kis expozíciót Tibi hírneve miatt, de őszintén szólva nem volt benne sok bizalmam; nem tudom, hogy ugyanaz-e a zenénk célközönsége, mint akik árgus szemekkel figyelik az űrkutatással kapcsolatos híreket. Viszont ebben a túltelített zenei szcénában minden promóció jól jön, hát még egy ilyen űrből is látható!
Kanyarodjunk vissza oda, amikor megismertétek egymást Kapu Tiborral. Ez mikorra datálható, és hogy emlékszel vissza rá?
Egészen pontosan 2021 nyarán ismertem meg Szendehelyen, egy dalszerzői táborban, ahol a vakszerencsének köszönhetően vele, és régi barátjával, azóta a gitárosunkkal, Dobi Dániellel lettem egy csoportba beosztva, azzal a céllal, hogy a hét végére írjunk meg egy dalt. A kémia annyira jól működött, hogy az egy dalból kettő lett. Az elsőben Tibi még basszusgitárosként játszott (egyetemi zenekarában, a Maxwell Redben basszerozik), viszont a második, pusztán önszorgalomból írt dalunk már ukulelére és akusztikus gitárra íródott, fülbemászó alapdallammal, vállalhatatlanul szókimondó szöveggel; így alapult meg a zenekar.
A zenekarotoknak ki volt az ötletadója?
Tibitől származik mind a zenekar, a tematika, és a zenekar neve is.
Miután Tiborról kiderült, hogy veletek zenél, az mekkorát nyomott a latba, mondjuk YouTube-megtekintések viszonylatában?
A siker hullámokban jött; a HVG cikk után már láttunk egy kis bupszlit a megtekintéseknél, de költői módon a kilövéssel együtt lőttünk ki mi is – nem tudom, hogy azért, mert ekkor vált Tibi mindenki számára annyira érdekessé, hogy mindent tudni akartak róla, vagy a hirtelen jött siker összefüggésben áll a körülbelül ugyanekkorra datálható Retro Rádiós beszélgetésemmel Bochkorékkal. Ahogy sejtettük, ez a hatalmas hullám gyorsan levonult, viszont hozta magával azt, ami viszont itt maradt: új hallgatókat, új felületeket, új lehetőségeket. Tehát azért akkora sikerünk nem lett, hogy el kelljen kezdeni aggódni azért, hogy valamelyik zenekari tagot bemindenezve találják majd egy hotelszoba fürdőkádjában, viszont akkora löketet kaptunk, hogy végre érkeznek hozzánk koncertmeghívások, elismerő kommentek, új feliratkozók, új érdeklődők.
Sok ilyen jellegű megkeresés érkezett hozzátok, mint ez a mostani?
Túl sok nem, sajnos inkább azt vettük észre, hogy nagyon sok újság, amiket most hadd ne nevesítsek, abból a kevésből dolgozik, amik már megjelentek (ráadásul sokszor hibásan). Viszont azért nincs okunk panaszra, az elmúlt két hétben többet volt lehetőségünk beszélnünk a zenekarunkról, mint eddig valaha.
Hogy jellemeznéd Tibort pár szóban?
Pár szóban nehéz, főleg anélkül, hogy az ember közhelyeket durrogtasson, vagy ugyanazokat mondja róla, amiket az elmúlt időszakban bárki, akinek jellemeznie kellett. Nyilván rá most űrhajósként figyel a világ, de én zenésztársként ismerem, és így is fogom tudni jellemezni: sodró lendületű, szuper motivált, nagyon harsány és nagyon szórakoztató kreatív cinkostárs.
Mi a terv a sikeres landolása után?
Sajnos nincs előttünk egy űrhajós életpályamodell, amiről puskázni tudnánk, hogy hogyan tovább, így nem tudjuk elképzelni azt sem, hogy fognak kinézni a mindennapjai, de nincsenek illúzióink, egy darabig biztosan nem fogunk még beleférni. Aztán azért reméljük, hogy folytatni tudjuk a közös zenélést, biztos vagyok benne, hogy neki is hiányzik, nekünk meg aztán végképp. Addig is elbiceg nélküle a zenekar, mostanában vállaltunk pár akusztikus fellépést, és némi áthangszereléssel egy-két nagyobb koncert is beleférhet, de nélküle természetesen nem teljes a Szégyelld Magad Kata, úgyhogy nagyon várjuk vissza. Visszatértéig pedig igyekszünk okosan gazdálkodni a hirtelen jött expozícióval, és minél több helyen megmutatni, hogy sziasztok, itt vagyunk, zenélünk, és nem csak az az érdekes bennünk, hogy az egyik tagunk egy darabig a Föld körül lebegett.
Te vágytál valaha az űrbe?
Ó, Isten őrizz, a Földből is alig láttam valamit! Illetve minden, ami engem érdekel – természet, barátok, koncertek, fröccsözgetések – csak itt érhetőek el.
Miért pont Szégyelld Magad Kata? Sokszor vágták tán a fejedhez e sorokat?
Tibi kezdte, de amióta ez a zenekarunk neve, egyre többször kapom meg, már volt, hogy így köszöntek rám ismerősök fesztiválon, félmaratonon, de természetesen a koncertjeinken is előszeretettel kiabálják be. Eredettörténete a zenekarunk alakulásához, és a zenetáborhoz köthető, egész pontosan a tábor első estéjén megejtett pálinkagőzös összemelegedésünkhöz. Épp nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk, és csak úgy általában ismerkedtünk a srácokkal, amikor az este egy érzelmileg felfokozott pillanatában bevallottam nekik, hogy hiába ennyire jó köztünk a kémia, egy dologban bizony nem hasonlítunk: én nem szeretem a Red Hot Chili Pepperst. Tibi pedig ezen annyira felháborodott, hogy rám kiabált: Szégyelld magad, Kata! Ez lesz a zenekarunk neve!
Forrás: TMH / Fotó: Horváth Renáta
