A legfrissebb vadgazdálkodási adatok szerint a fontosabb nagyvadfajok állománya továbbra is növekszik, miközben a mezőgazdaságban évről évre jelentős károkat okoz a vad. A hivatalos számok és a gazdálkodók mindennapi tapasztalatai közötti eltérés egyre több kérdést vet fel a becslések, a hasznosítás és a kármegelőzés rendszerével kapcsolatban.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2025/2026-os vadászati évre vonatkozó adatai alapján több olyan tendencia is kirajzolódik, amely mellett nehéz szó nélkül elmenni. Miközben a gazdálkodók rendszeresen számolnak be letaposott gabonáról, megdézsmált vagy földre döntött kukoricáról és növekvő kárigényekről, az országos statisztikák szerint a meghatározó nagyvadfajok állománya a korábbi évhez képest ismét emelkedést mutat.
Az adatok egyik legszembetűnőbb sajátossága a becsült állomány és a kilövések aránya közötti különbség. A gímszarvas esetében a 2025 tavaszán jelentett állomány 80,3 százalékát ejtették el egyetlen vadászati év alatt. A vaddisznónál még ennél is magasabb hasznosítási arány szerepel a kimutatásokban, amely megközelítette a 350 százalékot.
Mindez azért különösen figyelemre méltó, mert a következő tavaszi állománybecslés mindhárom kiemelt nagyvadfajnál ismét növekedést jelzett. A számok így olyan képet rajzolnak ki, amelyben a jelentős mértékű vadgazdálkodási hasznosítás ellenére sem csökken a becsült állomány.
A statisztikák értelmezésénél ugyanakkor fontos szempont, hogy az állománybecslések és a tényleges állatlétszám között lehet különbség. A vadgazdálkodási adatok ezért nem feltétlenül tükrözik teljes pontossággal a természetben jelen lévő állomány nagyságát. Éppen ez az eltérés ad alapot azoknak a vitáknak is, amelyek a vadállomány kezelésének hatékonyságáról és a mezőgazdasági károk alakulásáról szólnak.
A gazdálkodók számára a kérdés elsősorban nem statisztikai, hanem gyakorlati. A vad által okozott mezőgazdasági károk közvetlenül érintik a terméseredményeket és a gazdaságok bevételeit, miközben a károk megelőzésének költségei is jelentős terhet jelenthetnek.
A 2025/2026-os országos adatok szerint mezőgazdasági vadkár címén 2,981 milliárd forint kártérítést fizettek ki. Ugyanebben az időszakban az erdei vadkár összege 60,7 millió forint volt. A két összeg között csaknem 49-szeres különbség mutatkozik.
Ez az arány azonban önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mezőgazdasági területeken ennyivel nagyobb lenne a tényleges vadnyomás. A különbségben jelentős szerepe lehet annak is, hogy a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási területeken eltérő módon kezelik és előzik meg a károkat.
Jól példázza ezt Somogy vármegye helyzete, ahol az erdők védelmét szolgáló vadvédelmi kerítések teljes hossza 2024-ben meghaladta a 4700 kilométert. Ezeknek a kerítéseknek az éves fenntartási költsége mintegy 570 millió forintot tett ki.
A megelőzésre fordított összeg azonban nem jelenik meg az országos vadkártérítési statisztikákban. Ha ugyanis egy erdőterületet kerítéssel sikerül megvédeni a vadkároktól, akkor az elmaradt kár nem kerül bele a kártérítési adatokba. Emiatt a hivatalos kimutatások csak a ténylegesen bejelentett és megtérített károk egy részét mutatják, a védekezés költségeit és a megelőzött károkat nem.
A vadgazdálkodási adatok ezért önmagukban nem feltétlenül adnak teljes képet a mezőgazdaságot érő terhelésről. A becsült állomány, a kilövések, a tényleges vadlétszám, a kárbejelentések és a megelőzésre fordított összegek együttes vizsgálata szükséges ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről.
A legfrissebb statisztikák mindenesetre azt mutatják, hogy a vadgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés érdekei között továbbra is komoly feszültség húzódik. Miközben a hivatalos adatok az állományok kezeléséről és alakulásáról adnak képet, a gazdálkodók számára a mindennapi tapasztalatot elsősorban az okozott kár és annak megelőzésének költsége jelenti.
Forrás: NAK / Fotó: Google, illusztráció
