Az emlékezés lángjai és a síroknál elhelyezett virágok nem csupán a múlt előtti fejhajtást jelképezik, hanem a hivatásos közösség azon kötelességét is, hogy az értékteremtő elődök példáját és örökségét tisztelettel megőrizze és továbbadja az utókornak.
A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Szekszárdi Katasztrófavédelmi Kirendeltség és a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság képviselői három olyan vezető sírjánál hajtottak fejet és tisztelegtek, akik meghatározó fejezeteit írták a helyi és megyei tűzvédelem történetének.
Az állomány tagjai felkeresték az 1873-ban – az országban ötödikként – megalakult Szegzárdi Önkéntes Tornász és Tűzoltó Egylet első parancsnokának nyughelyét. Dr. Boda Vilmos mintegy negyven éven át irányította a testületet, emlékét nemcsak a nevét viselő szekszárdi laktanya és tűzoltó emlékhely, hanem a végső nyughelyén elhelyezett emléktábla is hirdeti.
Tiszteletteljes megemlékezésre került sor Csőglei István nyugállományú megyei parancsnok-helyettes sírjánál is, akinek munkássága mind a gyakorlati vezetésben, mind a tűzoltóság történeti kutatásban maradandó nyomot hagyott. Csőglei a helyi parancsnoki feladatok ellátása mellett számos szakmai és történeti kötet szerzője, a Bonyhádi Tűzoltó Múzeum megalapítója és a Magyar Tűzoltó Szövetség újjászervezésének aktív résztvevője volt.
A szekszárdi megemlékezés idén különös méltósággal és fájó csenddel egészült ki: az állomány első ízben gyújtott mécsest Árvai Imre tűzoltó alezredes végső nyughelyénél, aki 2026 augusztusában hunyt el.
Árvai Imre több mint harmincnégy esztendőnyi szolgálata alatt beosztottként és vezetőként – korábban megyei tűzoltósági főfelügyelőként, majd a katasztrófavédelmi műveleti szolgálat kiemelt főelőadójaként – egyaránt kimagasló szakmaisággal, emberséggel formálta és nevelte a beavatkozó generációkat. Szakmai tapasztalata és bajtársi szellemisége kitörölhetetlen része marad a megye tűzoltóközösségének.
A Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség és a Dombóvári Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság állománya Dombóváron rótta le kegyeletét a város egykori parancsnokainak emléke előtt.
Néma tisztelgéssel és gyertyagyújtással emlékeztek Szimon Jánosra, aki önkéntesként kötelezte el magát a hivatás mellett, majd 1964-től hivatásos szolgálatba lépve, képzéseit követően 1974-től egészen 1996-os nyugállományba vonulásáig állt a Dombóvári Tűzoltó-parancsnokság élén.
Ugyancsak a tisztelet virágait helyezték el Szemes Márton parancsnok sírjánál, aki 1996-ban a Dombóvár Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága megalakulásakor vette át a szervezet irányítását, új korszakot nyitva a dombóvári tűzvédelem történetében.
A szolgálati elődök sírjainál fellobbanó lángok a hivatás iránti hűséget, az elvégzett munka megbecsülését és a felelősségteljes emlékezést jelképezik: az elhunyt parancsnokok és bajtársak emléke a beavatkozó állomány mindennapi helytállásában él tovább.
Forrás / Fotók: TMKI
