Háború, béke, háború, béke… ez a fajta ciklikusság nem feltétlenül kellene, hogy így ismétlődjön. Ez nincs megírva, maximum a történelemkönyvekben. Lehet máshogy, tehetünk másképp.
Amikor halljuk vagy olvassuk a fenti címet, legtöbbünknek Lev Tolsztoj, orosz író 1800-as évek második felében megjelent világhírű regénye jut eszünkbe róla. Háború és béke. Ízlelgessük egy kicsit ezeket a szavakat. Létezik-e vajon egyik a másik nélkül? Vagy éppen kiegészítik egymást?
A háború rossz, a béke jó. Ez tényleg ennyire egyszerű lenne? Igen, mondhatni, banálisan. De amikor a béke tartóssá válik, akkor az egyfajta megfoghatatlan feszültséget gerjeszt. A harmónia monotonitása kiterjeszti csápjait és magával húzza a negatív erőket. Izgalmat, dinamikát teremt. Az élet és a fejlődés mozgatórugójának hamis illuzíójával kecsegtet.
Ahol a halál végigsöpör, ott új élet sarjad. A negatív dinamika pozitívba ível át. Valóban. Igen ám, de az ember a standardokon túl csak ritkán merészkedik. A világtörténelem köré felhúzott kerítésen túl vajon mi lehet? Járt már ott valaki képzeletben? Van ott bármi? Létezik-e egyáltalán ez a kerítés, vagy az írott világtörténelem a végtelenségig ível?
Az új élet háború nélkül is kisarjad. A béke monotonitása tanult dolog. Megtanultuk, hogy a jó egy idő után rosszba fordul. A rossz pedig majd jóra. Hajítsuk nagyon messzire az óriási, hamisan csengő történelemkönyvünket és lássuk, tapasztaljuk, érezzük, hogy a jó dolgokhoz nem kellenek a negatív előzmények. A béke monotonitását ne háborúkkal, hanem kemény és fáradságos építkezéssel, munkával és gyógyítással törjük meg.
A tanulás jó, a rossz tanulása nem feltétlenül. Olvassunk sokat, értékeljünk, elemezzünk, gondolkodjunk. Ne sétáljunk bele a szándékosan elénk görgetett csapdákba. A legtöbbször ezeket saját magunknak ácsoljuk.
Kovács Krisztián
TETSZETT A CIKK? OLVASD EL A TÖBBIT IS: Vélemény | Vasárnap
Kiemelt fotó: AI
