Mondhatni, megszámlálhatatlan dologért hálásak lehetnénk az életben, legtöbbször mégis elégedetlenkedünk, bosszankodunk. Elég egy aprócska nehézség vagy éppen akadály, mi máris megfeledkezünk számos jó dologról, ami körbevesz, ami táplál, ami az életet, a sikert, a biztonságot vagy éppen az egészséget nyújtja. Vendégszerzőnk, Gyurka Bálint egy versszerű írásban reflektál erre a jelenségre: a szöveg akár egyfajta iránytűként is szolgálhat egy békésebb, kiegyensúlyozott állapot felé.
Álmaidban távoli világokban jársz, rengeteg csodát látsz, varázslatos dolgok vesznek körül. A legkülönfélébb történetek öltenek testet, s ezen történetek megingathatatlan, legyőzhetetlen hőse mindig te magad vagy.
Aztán valamikor reggel megcsörren a vekker, s egy újabb álom ér véget, te pedig rendszerint bosszankodsz, mert még aludnál egyet. Bosszankodsz, mert az óra megszólalt, pedig hálás is lehetnél, hogy a te napod ma ismét elindult.
Felülsz az ágyban, és tovább bosszankodsz: a szobádban most kissé hűvös van, pedig hálás is lehetnél, hiszen alattad egy pihe puha ágy, fejed felett pedig tető van.
Az ágyból felkelve a konyha felé veszed az irányt, hogy kávét főzz, mely talán az éberségbe ránt, de ismét csak bosszankodsz, hogy a cukor épp elfogyott, pedig hálás is lehetnél, hiszen a forró kávé neked ma reggel is megadatott.
A fűrdőben egy gyors zuhanyt veszel, fésülködsz, szépítkezel, de bosszankodva a párás tükörbe nézel s nem éred fel ésszel, miért kell minden reggel bajlódnod ezzel az egésszel. Bosszankodsz a folytonos reggeli rutin miatt, de hálás is lehetnél, hiszen ez számodra mindennapos, de vannak, akiknek ez luxus és abszolút nem hétköznapos.
Aztán reggelire csak bekapsz valamit, s csak tovább bosszankodsz, hogy nincs időd kényelmesen megreggelizni, pedig hálás is lehetnél, hogy minden reggel van mit enni és inni.
Végül elindusz dolgozni, az eszköz lehet roller, bringa, busz vagy autó, de bosszankodva kiáltasz fel: a francba, már megint dugó!! Bosszankodsz a közlekedés miatt, pedig hálás is lehetnél, hiszen van, kinek csak a járda jutott a talpa alá.
A munkából hazaérve egy sörrel, kávéval vagy talán egy csésze forró teával a kanapédra rogysz, unatkozva méltatlankodva tévét kapcsolsz. A napodat végiggondolván tovább bosszankodsz: egy újabb nap telt el, s számodra túl sok jót ma sem hozott.
A kanapédon ülve az életet, a napot, a sorsod méltatod, pedig hálás is lehetnél, hiszen valaki épp most választ éjszakára az utcán egy padot.
A pihe puha ágyadban ismét álomra hajtod a fejed, de van aki egy padon fekve dermesztő hidegben reménykedve kémleli az eget.
Bosszankodsz, méltatlankodsz, sorsodért hibáztatod az eget, pedig hálás is lehetnél, mert van egy normális életed.
A cikk vendégszerzőnk, Gyurka Bálint blogger írása.
Fotó: AI
