A paksi kérdésről zajló vita legfontosabb félrecsúszása, hogy Paks sérülékenységéből nem az következik elsőként, hogy vízlépcsőt kell építeni a Dunára, hanem az, hogy az erőmű hűtési rendszerét kellett volna időben a folyó hidrológiai és klimatológiai valóságához igazítani – írja elemzésében a Telex.
A ma működő VVER-440-es erőművek többsége hűtőtornyokkal üzemel. A csehországi Dukovany, a szlovákiai Bohunice (Apátszentmihály) és Mochovce (Mohi), az ukrajnai Rivne és az örményországi Metsamor egyaránt rendelkezik ilyen rendszerrel. Kivétel volt a finnországi Loviisa, amely a hideg és bőséges vízkészletű Balti-tenger partján épült. De a 2011-es stresszteszt után itt is szükségét látták annak, hogy 2015-ben kiegészítő hűtőtornyokat létesítsenek a biztonság növelése érdekében. Az észak-oroszországi Kola sajátos eset, az északi sarkkörtől északra fekvő erőműnek nincs hűtőtornya, helyette egy tavat töltenek fel a langyos hűtővízzel, amit a sarki körülmények között téli haltenyésztésre használnak.
Így a működő VVER-440-es flottában gyakorlatilag Paks maradt az egyetlen olyan – mérsékelt övi – telephely, amely nem rendelkezik hűtőtornyokkal.
A kérdés tehát nem az, hogy műszakilag lehetséges-e hűtőtornyokat építeni egy VVER-440-es erőműhöz – a nemzetközi példák alapján egyértelműen igen. A valódi kérdés inkább az, hogy miért nem történt ez meg az elmúlt évtizedekben.
FRISS: Magyar Péter a kormányülés előtt terepszemlét tart Pakson
Wagner Ernőnek, Magyar Mérnöki Kamara elnökének meglátásának fontos érdeme, hogy a paksi alacsony vízállás ügyét nem pillanatnyi üzemeltetési zavarként, hanem hosszabb távú vízgazdálkodási problémaként értelmezi.
A következtetésnél azonban el kell választani egymástól két külön kérdést: a Duna vízgazdálkodási problémáját és a paksi erőmű hűtéstechnikai sérülékenységét. Ez a különbség döntő: a vízlépcső a folyó működését változtatja meg az erőmű igényeihez szabva, míg a hűtőtorony az erőművet igazítja hozzá a folyó természetes korlátaihoz.
Paksnál a közvetlen probléma az, hogy az ország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítményének hőelvezetése túl nagy mértékben függ a Duna nyári kisvízi és magas vízhőmérsékleti állapotától. Másként fogalmazva: a döntő kérdés nem az, hogy miért nem tettünk több ezer tonna betont a Dunába, hanem az, hogy miért nem épült ki időben olyan zárt vagy részben zárt hűtési rendszer, amely csökkenti a Duna vízállásától és vízhőmérsékletétől való függést.
AKTUÁLIS: Megkeresést küld Paks Város Önkormányzata Magyarország Kormányának
A paksi ügyben ezért a fogalmi tisztázás a legfontosabb. A vízlépcső elsősorban folyógazdálkodási és környezetvédelmi kérdés. A döntéshozatalnál azt kell mérlegelni, hogy a medersüllyedés, a kisvízi állapotok, a mellékágak kiszáradása és a hajózási problémák kára hogyan viszonyulna egy duzzasztómű gazdasági, hidromorfológiai, ökológiai és tájképi káraihoz. De nem ugyanaz a vita, mint az, hogy a paksi erőmű hűtését miért nem tettük évtizedek alatt kevésbé Duna-függővé.
Ha ezt a két kérdést összekeverjük, akkor a vita rossz irányba fordult. A vízlépcső látványos, nagy, technokrata válasz; a hűtőtorony kevésbé látványos, de célzottabb megoldás. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy Paks esetében a valós, arányos és olcsóbb megoldás elsőként nem a folyó átalakítása, hanem az erőmű hűtési rendszerének korszerűsítése lenne.
Forrás: Vasárus Gábor László (Telex) / Kiemelt fotó: Magyar Nemzet
