Czuczor Antal és Kolonics János, az 1956-os forradalom és szabadságharc két paksi áldozata előtt tisztelegtek új emléktáblák felavatásával október 23-án Pakson. A forradalom 70. évfordulóján tartott városi megemlékezésen Nagy Balázs alpolgármester idézte fel a két fiatal tragikus sorsát, valamint a paksi forradalmi eseményeket.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából október 23-án délután a paksi városháza előtti téren, az ’56-os emlékműnél gyűltek össze az emlékezők. Az idei ünnepség különleges jelentőséggel bírt, hiszen két paksi származású forradalmi áldozat, Czuczor Antal és Kolonics János tiszteletére emléktáblákat avattak.
Az emléktáblák állítását két helyi kötődésű kezdeményező, Szikra László és keresztapja, Beliczay István javasolta az önkormányzatnak. A városvezetés az érintett családok hozzájárulásával felkarolta az elképzelést, és döntött a köztéri emlékjelek elkészítéséről.
Az arcképes táblákat Árpás László jánoshalmi kőfaragó mester készítette. Az emlékjeleket egyelőre az 1956-os emlékmű közelében található rövid falrészen helyezték el.
A városi ünnepségen Nagy Balázs alpolgármester mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy az 1956-os események személyes történeteit különösen fontos megőrizni, hiszen egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik saját élményeik alapján mesélhetnek a forradalom napjairól.
Beszédében arra is kitért, hogy bár az 1956-os forradalmat legtöbbször a budapesti eseményeken keresztül ismerjük, Paks lakói is aktív részesei voltak a történelmi fordulatnak.
A helyi megmozdulások egyik központja a konzervgyár volt, ahol forradalmi tanács alakult. A dolgozók részt vettek a tüntetéseken, a fiatalok pedig a környező településeket is felkeresték, hogy hírt vigyenek a változásokról.
1956. október 27-én mintegy másfél ezer ember gyűlt össze a Deák Ferenc utcai községházánál. Az esti tüntetésen kézigránát robbant, amely több embert megsebesített. A merénylő kiléte máig ismeretlen.
A feszült napokban a vérontás elkerülésében fontos szerepet vállalt Tuba János nemzetőrparancsnok és idősebb Gárdai György is, akik a rend megőrzésére és az indulatok megfékezésére törekedtek.
Az ünnepi beszéd középpontjában azonban két olyan paksi fiatal állt, akik Budapesten kapcsolódtak be a fegyveres ellenállásba, és életükkel fizettek a szabadságért.
Czuczor Antal 1936-ban született Pakson, később Budapesten dolgozott köszörűs szakmunkásként. A forradalom kitörésének napján, október 23-án színházból tartott hazafelé, amikor találkozott a fegyveres felkelőkkel. Hamarosan csatlakozott a Corvin közi csoporthoz.
Október 29-én súlyos fejlövést kapott, és 1956. október 31-én, mindössze húszévesen életét vesztette a Péterfy Sándor utcai kórházban. Édesapja Budapestre utazott, hogy megkeresse fiát, akit végül a rákoskeresztúri temetőben talált meg.
Czuczor Antalt később hazahozták Paksra, és 1957. március 24-én a Fehérvári úti katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Sírját később többször megrongálták, a család azonban gondoskodott annak helyreállításáról.
Kolonics János 1935-ben született Pakson. 1956 nyarán elhagyta Magyarországot, így a forradalom híre Nyugat-Németországban érte. Ahelyett azonban, hogy külföldön maradt volna, visszatért Magyarországra, és csatlakozott a budapesti felkelőkhöz.
A Széna téri csoport tagjaként nemzetőr lett, majd a november 4-i szovjet támadás után is részt vett az ellenállásban. A forradalom leverését követően hazatért Paksra, családot alapított, és kislánya született.
1958-ban azonban letartóztatták, halálra ítélték, majd 1959. május 6-án, huszonnégy éves korában kivégezték. Édesanyja jelképes sírt állíttatott emlékére a paksi temetőben.
Nagy Balázs beszédében kiemelte, hogy az emléktáblák célja nem csupán a két áldozat nevének megőrzése, hanem az is, hogy a fiatalabb nemzedékek számára személyessé és átélhetővé váljon a történelem.
Az új emléktáblákat Heringes Anita polgármester és Nagy Balázs alpolgármester leplezte le. A városháza előtti megemlékezés koszorúzással zárult.
Az október 23-i városi ünnepség a délutáni órákban a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott, ahol a meghirdetett program szerint Heringes Anita polgármester ünnepi beszéde, a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjátadója, valamint a Paksi Vak Bottyán Gimnázium végzős diákjainak „Házam szentségét, hazám békéjét” című műsora szerepelt a programban.
A két emléktábla mostantól Czuczor Antal és Kolonics János történetére emlékezteti a paksiakat, és arra, hogy az 1956-os forradalom áldozatai között olyan fiatalok is voltak, akiknek élete szorosan kötődött a városhoz.
Forrás: TelePaks / Fotó: Szép Zsóka, Babai István
Forrás: Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata / Fotó: Google, illusztráció
