Nyáron nyitotta meg kapuit Gerjenben a Legio Shooting lőtér, ahova mi is kilátogattunk már. Nemrég visszatértünk, és egy rövid lövészet után leültünk kicsit beszélgetni a hely megálmodóival.
Hogy egészen pontosak legyünk, a három tulajdonosból most csak kettővel tudtunk beszélgetni, Dobri Istvánnak épp más elfoglaltsága volt. Örültünk volna ha ő is jelen lett volna, biztos, hogy tudott volna érdekeseket mesélni a francia idegenlégióban eltöltött öt évéről, vagy arról, hogy mekkora meló volt megtalálni a lőtérnek a megfelelő ingatlant. Így viszont az újabb élménylövészet után Magyar Jánossal és Laufer Gergellyel ültünk le kicsit az előtérben egy kávé mellé. Nem mintha szükségünk lett volna koffeinre, hiszen a lövészetről – ahogy korábban is – kellőképp feltöltődve jöttünk ki.
KAPCSOLÓDÓ
Adta magát a dolog, hogy ha már asztalhoz kerültünk, akkor beszélgessünk kicsit a Legio Shooting ötletéről, és arról, hogy milyen út vezetett a lőtér megvalósításáig.
Magyar János, tulajdonos azzal kezdte, hogy néhány évvel ezelőtt egy barátjuk legénybúcsújára kellett, hogy programot szervezzen a társaságnak.
„Nem szerettünk volna egy klasszikus, iszogatós legénybúcsút, inkább valami férfiasabb programra gondoltunk.” – kezdte gondolatait János. „Így aztán szerveztem a Mecsekbe egy hegyi túrát, ahol még egy kilátóból is le kellett ereszkedjünk, majd egy lőtéren kötöttünk ki a program zárásaként.” – folytatta. A legénybúcsús csapat egy jóhangulatú élménylövészeten vett részt, ami elindította az ötletelést.
„A barátaim azt mondták, hogy én vagyok a hibás, amiért nem tanítottam meg őket korábban lőni, pedig 17 évet szolgáltam a francia idegenlégióban.” – mondta viccesen János, aki így végül szervezett a baráti körnek egy újabb lövészetet ugyanazon a lőtéren.
„Itt ötlött belénk a gondolat, hogy ha ekkora kereslet van erre a dologra, akkor miért ne foglalkozzunk azzal, amit tényleg szeretünk?”
-idézte fel a kezdeti ötletelést János.
Mivel a környéken nincs hasonló lehetőség, ezért úgy döntöttek, hogy belevágnak egy fedett lőtér megépítésébe.
Ha kicsit még korábbra nyúlunk vissza, akkor János esetében elmondható, hogy a fegyveres szolgálatok iránti vonzalom már egészen fiatal korában kialakult.
„Már fiatalon katona szerettem volna lenni, és anélkül, hogy bárkit meg akarnék sérteni, a huszonegykét évvel ezelőtt magyar katonaság nem tudta azt nyújtani, amire én vágytam. Így jött a francia idegenlégió, aminek számomra egyébként is volt egy romantikája. Igazából öt évre terveztem, de kint ragadtam több mint tizenhét évet. Ebből is látszik, hogy egyébként is jól éreztem magam.” – emlékezett vissza János.
„Nekem a bölcsőben alakult ki a fegyverek iránti szeretetem!” – vette át a szót nevetve Laufer Gergely. „Komolyra fordítva a szót, talán 6-7 éves koromban járhattam először lőtéren, mivel édesapám lőtérvezető volt. Mivel rendszeresen kivitt magával a lőtérre, már korán magamba szívtam a lőporszagot.” – emlékezett vissza Gergely.
„Felnőtt koromra, bár én nem jártam meg az idegenlégiót, a fegyverek iránt érzett szeretet megmaradt. Gyakorlatilag én ezzel a témával fekszem-kelek, nagyon szerencsés vagyok, amiért a hobbimból, szenvedélyemből élhetek.” – folytatta Gergely. Hozzátette, hogy amint a környéken lehetőség nyílt arra, hogy csatlakozzon egy sportlövész egyesülethez, ezt többedmagával azonnal megtette.
„Később az elnöke is lettem a klubnak.” – emelte ki Gergely. „A saját sportlövész egyesületünk megalakítása pedig már alapból úgy kezdődött, hogy a vezetését én fogom végezni.” – tette hozzá. „Nagyon szeretnénk a sportlövészetet tovább népszerűsíteni, hiszen azonkívül, hogy egy nagyon jó sport, ami ad egy tartást az embernek, egy nagyon jó közösség is kovácsolódott össze a sportágon belül.” – emelte ki Laufer Gergely.
„Fontos leszögezni, hogy az élménylövészet már alapból sportlövészet. Az ember kicsit belekóstolhat ebbe a világba és eldöntheti, hogy szeretné-e komolyabb szinten űzni ezt a sportágat.” – részletezte Gergely, akit János is megerősített ebben.
„Azért is lettek úgy kialakítva az élménylövészet programjaink, hogy a kisebb fegyverektől haladunk a nagyobbakig, hogy mindenki kipróbálhasson mindent és kiválaszthassa, hogy milyen irányban folytatná legszívesebben a sportlövészetet. Van aki csak pisztollyal, vagy puskával szeretne lőni; itt mindenki megtalálja a magának valót.” – fogalmazott Magyar János.
Arról ugye már korábban is beszéltünk, hogy mennyire jót tesz a lövészet az ember koncentrációs készségének és önfegyelmének fejlesztésében. Erre erősített rá Magyar János is.
„Ma, amikor mindenki rohan mindenhova, eljössz egy ilyen helyre, és végig kell gondolnod egy egész folyamatot, hiszen a fegyver egy veszélyes üzem. Ettől már le tudsz lassulni egy kicsit. Ezután jön az, hogy minden fegyverkategória eltérő pozíciót, testtartást igényel, erre is oda kell figyelni, hogyha jót akarsz lőni. De figyelni kell még többek között a légzésre is, és arra is, hogy hogyan teszed az ujjadat a fegyver elsütőbillentyűjére. Tehát mire eljutsz odáig, hogy az első lövést leadod, a külvilágot már nagy eséllyel elég jól kizártad magadból. Emiatt is nagyon jó kikapcsolódás a lövészet.”
– részletezte Magyar János.
„Azt vesszük észre, hogy a napi dolgok nagymértékben befolyásolni tudják egy lövészet eredményességét.” – folytatta János gondolatmenetét Gergely, rámutatva arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen fizikai, érzelmi, vagy mentális állapotban vesz fegyvert a kezébe. „Ha például egy hosszú éjszakás műszak után, fáradtan jössz el egy lövészetre, azt általában lőszerpocsékolásnak hívjuk, hiszen a koncentrációd nem lesz olyan mértékű, mint amikor kipihenten, nyugodtan állsz be a lőállásba.”
„És azért az sem hátrány, hogyha bírod a monotonitást, hiszen egy sportlövészet edzés alkalmával ellő az ember akár 100-150 lőszert is, melyet ugyanabban a testtartásban kell végrehajtani.” – tette hozzá János. Ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy akár már fiatal korban fejlődjön az önfegyelme az embernek.
Arról ugye korábban már írtunk, hogy milyen előnyökkel járhat az, ha már fiatal korban megismerkedünk a sportlövészettel, de vannak azért olyan kritériumok is, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a sportba.
KAPCSOLÓDÓ
„Ami a junior élménylövészetnél nagyon fontos, az a fiatal érzelmi- és pszichés érettsége. Ezzel nem akarunk megsérteni, de volt már, hogy egy 14 éves fiatal jóval érettebb volt akár egy 20-as éveiben járónál is. És ehhez szükséges még az is, hogy fizikálisan legyen annyira erős, hogy elbírja a fegyvert, hogy meg tudja tartani biztonságosan.” – erősítette meg Laufer Gergely.
10 és 14 év között egyes sportlövész egyesületeknél már szülői engedéllyel lehet légfegyveres lövészeten részt venni, a Legio Shootingnál azonban nincsenek légfegyverek, így legalább 14 évesnek kell lennie annak, aki szeretne lőni a 22-es kaliberű fegyverekkel.
A lőtér tulajdonosait végül arról kérdeztük, hogy mivel készülnek az év végére. Mivel nagyon sok már a foglalásuk az év utolsó két hónapjára is, így nagyjából kalkulálható, hogy sok időt fognak továbbra is a lőtéren tölteni.
Magyar János még azzal egészítette ezt ki, hogy természetesen folytatódnak azoknak a videós tartalmaknak a gyártásai is, amelyeket a Facebook oldalukon, vagy a Youtube csatornájukon lehet elérni.
Például ilyeneket:
Szponzorált tartalom
