Talán nem annyira elterjedt Szent Mártonról az a történet, miszerint köpenyét kettévágva segített télen egy kolduson. Legendájának ezen pontját kihangsúlyozva fontos arról beszélni, hogy a szekszárdi Kék Madár Alapítvány tagjai, akik szintén a nehezebb sorsú embertársainkon segítenek, tegnap este lampionos felvonulással emlékeztettek a hagyományokra és a támogatás fontosságára.
Márton-napi lampionos felvonulást tartottak szerdán kora este Szekszárdon. A csapat a Béla király térről indult, és a Garay téren áthaladva a Babits Mihály Kulturális Központig haladt. A sok évszázados hagyományt a szekszárdi Kék Madár Alapítvány tagjai elevenítették fel.
Ők azok, akik közül többen abban az étteremben dolgoznak, ahol a vezetőségen kívül kizárólag fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberek főzik a pompás étkeket, és ahol volt, hogy kerekesszékes pincér vitte asztalhoz az ennivalót. Az étterem 2007-ben nyílt meg, Magyarországon elsőként, és azóta már követői vannak.
A harminc éve alapított szervezet legfőbb célja, hogy egy befogadó társadalom megteremtésén dolgozva esélyt és támogatást adjon a fogyatékossággal élő, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű embereknek a teljesebb, önállóbb életre. Ez a szándék pedig teljes mértékben követi a 316-ban vagy 317-ben a római kori Pannonia tartományhoz tartozó Savariában, a mai Szombathelyen született szent püspök szellemét.
A néhány száz méteres lampionos séta végén a Prométheusz park mellett ünnepeltek a résztvevők, bár nem a naphoz illő sült lúd vacsorával, de finom szendvicsekkel, zsíroskenyérrel, teával.
Egyébként a Márton-napi lampionos felvonulás, a német nyelvterületekről eredő Martinsumzug, a Tours-i Szent Márton emlékét, a felebaráti szeretetet, önzetlenséget és jó cselekedeteket szimbolizálja. A legenda szerint Márton, a római katona, köpenyét kettévágva segített egy, a téli hidegben fázó kolduson.
Márton-naphoz kötődik még jó pár népi hagyomány. Egykor ez volt a téli évnegyed kezdőnapja, a gazdag lakomák, az újbor és a vidám mulatságok utolsó alkalma, mivel ezt követte a karácsonyig tartó negyven napos adventi böjt. A pásztorok, cselédek ekkor kapták meg éves bérüket, ami mellé a gazdáktól egy felhizlalt liba is. Ezért lett ezen a napon a sült liba a hagyományos étek, innen a mondás: „aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A püspökfalat elnevezés pedig onnan ered, hogy a libalakomán a sült liba hátsó részét hagyomány szerint mindig a helyi pap kapta.
Márton napja a borászok számára is kiemelt ünnep, hiszen ekkorra forr ki az őszi termés és Márton poharával megkóstolva azt koccintanak a lúdvacsorán. De még az időjárás-jóslást is segítette Szent Márton. Eleink mondták, egyesek ma is mondják, ha Márton fehér lovon jön, vagyis hull a hó, enyhe tél lesz, de ha barna lovon vágtat felénk, bizony kemény tél várható. Hasonló célja volt a csontjóslásnak is, miszerint, ha a sült liba mellcsontja fehér és hosszú, az havas, hideg telet jelent, ha barna és rövid, akkor sáros, esős, enyhe télre kell számítani.
Az idei Márton napon híre sem volt a hónak, ami arra utal, hogy hideg hónapok várnak ránk. Azt pedig, hogy meddig tartanak a zord napok, vélhetően mégsem a libacsont dönti el. Egy viszont biztos, a Kék Madár Alapítvány illő tisztelettel köszöntötte a jeles napot.
Forrás/ Fotók: Szepesi László
