Mi kell ahhoz, hogy jól működjön egy étterem Magyarországon? – átugrottunk Kalocsára a válaszért

Vannak helyek, amelyeknek az a legnagyobb erőssége, hogy nem akarnak többek lenni, vagy többnek tűnni, mint amik valójában. Pontosan egy ilyen étterembe látogattunk el nemrég. Kalocsán „szaladtunk bele” a Csajda Csárdába, ami egy roppant egyszerű koncepcióra építette fel működését: nagyon jó ételeket csinálnak.

Lassan már-már kezd úgy kinézni a dolog, mintha valami gasztroblogger titulust akarnánk magunknak szerezni, és bár ez nem így van, az tény, hogy nagyon szeretünk vendéglátóhelyekre járni. Mai cikkünk alanya pedig egy olyan hely, amit meg merünk kockáztatni, hogy még Tolna vármegyében sem kell sokaknak bemutatnunk, hiszen bár a Duna túloldalán működik, idestova már több mint 20 éve várja vendégeit.

A kalocsai Csajda Csárda története nagyjából három nagyobb korszakra osztható, ezek nyilván az üzemeltetők cserélődéséhez köthetők. Mi most értelemszerűen az aktuális korszakot fogjuk kivesézni, hiszen nemrégiben egy teljesen új gondolatisággal vette át az éttermet két, fiatal kora ellenére óriási szakmai tapasztalattal rendelkező szakember.

A Boros Dávid és Kákonyi Andor nevével fémjelzett étterem – ahogy fent is említettük – egy nagyon egyszerű koncepcióra épül: baromi jó ételeket készítenek, amit utána nagy adagokban tesznek le a vendégek elé az asztalra. Az elgondolás nemes egyszerűsége mögött a két tulajdonos több évtizedes szakmai múltja áll, amit a végeredmény – vagyis az elénk kerülő étel – gyönyörűen tükröz.

A Csajda Csárda névről nem feltétlenül célszerű egyből a „klasszikus” magyar, piros-fehér kockásterítős csárdákra asszociálni, maga az étterem stílusát tekintve – bár hoz tradicionális jegyeket -, mégis elegáns és otthonos. Helyben nincs hiány, a két, egymástól különálló belső terem és a tágas terasz kis túlzással arra is alkalmas, hogy három különálló lakodalmat is megtartsanak bennük egy időben. Az enteriőr főként fára épít, a fények pedig nyugtató, elegáns hangulatot teremtenek. A „belső” terem nagy „boxainak” privát szférájában simán eltölt az ember akár egy fél délutánt is.

A hely szolgáltatásait tekintve szerintünk nem igazán van olyan, aki ne találná meg a számára legkényelmesebb, legjobb megoldást a minőségi étkezésre, ugyanis hétköznap ebédidőben menüvel is várják a vendégeket, és házhozszállítás is van a Csajda Csárdában. Természetesen az a’la carte étlap is folyamatosan a rendelkezésére áll az étterembe betérőknek.

Mi a hétvégén kvázi a kettő „egyvelegét” próbáltuk ki, ugyanis sikerült helyet foglaljunk (még egy héttel korábban) egy svédasztalos ebédre. Utólag elmondhatjuk, hogy nagyon okos dolog volt részünkről előre foglalni, ugyanis olyan szinten volt tele az étterem, hogy kb. esélyünk sem lett volna helyet kapni, ha csak úgy random érkeztünk volna.

És akkor a lényeg.

Kétféle leves, kétféle pörkölt, tizennégyféle (!) főétel, salátabár és háromféle desszert látványa – és ínycsiklandó illata – tárult a Csajdába belépő vendégek elé szinte azonnal.

Először kissé tanácstalanul álltunk a hosszú svédasztal előtt. Na nem amiatt, mert nem tudtunk olyat választani, ami tetszett volna, hanem épp ellenkezőleg, nem tudtuk, hogy mivel kezdjük a sort.

Töredelmesen bevalljuk, hogy a leves ezúttal nekünk kimaradt, viszont abból ítélve, hogy milyen gyorsan fogyott el egy óriási adag mindkettőből, arra következtetünk, hogy nem hagytak kívánnivalót maguk után.

A pörköltek és főételek szinte mindegyikéből fogyasztottunk. És ezt milyen jól tettük! Ugyanis ezen a ponton szeretnénk visszautalni a cikkünk elején leírtakra: a viszonylag egyszerű, már-már házias ételek mindegyike olyan minőségben kerültek tányérjainkra, hogy azonnal megértettük a hely filozófiájának lényegét.

Nemesen egyszerű ételek a legmagasabb minőségben!

Svédasztalos ebédünket egy kávéval koronáztuk meg, majd fizetés után (ár-érték arány: brutálisan jó) még csendben ültünk pár percet a helyünkön. Szó nélkül néztük az éttermet, a párokat, családokat, társaságokat, ahogy jönnek, leülnek, jóízűen falatoznak, és hozzánk hasonlóan elégedetten teszik le az evőeszközöket.

Kifele menet még „lepacsiztunk” a séfként is dolgozó főnökökkel, maximális elismerésünket és köszönetünket közvetítve feléjük.

Egy apró üzenetet viszont még itt is szeretnénk továbbítani feléjük:

Kedves Dávid és Andor!

Visszatérünk hozzátok!

Szponzorált tartalom