„Minden munka végén felhívom a családot, hogy épségben felértem.” – Kepl Adrián interjú 2. rész

Tradícióról, folyamatos életveszélyről és a szakma szépségéről beszélgettünk Kepl Adrián kútásóval. A rövidre tervezett interjúnk végül olyan terjedelműre sikerült, hogy két részre bontottuk cikkünket. Javasoljuk, hogy olvassák el az interjú első részét is, hogy követhetőbb legyen a történet vonala.

Beszélgetésünk első részében Adriánnal ott hagytuk abba, hogy a párja nem szereti a munkáját. Ezen mi sem csodálkoztunk, a kútásó gyakorlatilag folyamatosan testi épségét kockáztatja munkája során. Interjúnk első fele az alábbi linkre kattintva olvasható el.

„10 méter alatt már folyamatos életveszélyben vagy” – Kepl Adrián interjú 1.rész

TMH: Egy laikus, mint mi, nem is gondolnánk, hogy ennyire veszélyes a kútásás. Meg lehet ezt szokni?

K.A.: A családnak tényleg nehezebb azért. Emiatt is van, hogy minden komolyabb munka végén, ahogy feljövök, hívom a páromat, hogy felértem és minden rendben van.

TMH: Az említett eseten kívül történt még olyan, hogy a kút tulajdonosa sodort esetleg veszélybe?

K.A.: Nagyon fontos, hogy tényleg részletesen információkat kapjak a megrendelőtől. Volt olyan, hogy egy ásott kút mellé készítettek egy fúrt kutat. A fúrt kútból származó üledéket beszórták az ásott kútba. Ez azt eredményezte, hogy eldugaszolta az egész ásott kutat és az új kút fúrása során omlott folyamatosan a talaj. Akkor hívtak fel, hogy tisztítsuk ki az ásott kutat. Kérdeztem, hogy mit kell tudni mégis a kutakról, milyen mély, hány gyűrűből áll, ilyesmi. A tulajdonos 7 gyűrűre emlékezett, ami nagyjából 6-7 méter mélységet jelent. A vége az lett a dolognak, hogy még további 20 métert ástam ki, mire normális kút lett belőle. De az sem volt egy életbiztosítás. Számtalan köbméternyi föld kijött belőle. Jó buli kézzel kiásni.

TMH: Mondhatjuk, hogy könnyedén veszik a megrendelők az egészet?

K.A.: Vannak érdekes esetek, igen. Volt aki nagy mellénnyel odajött, hogy majd ő lemegy. Mondtam, hogy semmi akadálya. Elvittem egy kész kúthoz az illetőt, és annyit mondtam neki, hogy csak ereszkedjen le, meg jöjjön fel. Amikor remegő kezekkel feljött 20 méterről, csak annyit mondott csúnyán szólva, hogy egy beteg állat vagyok. Sokan tényleg nem bírják.

TMH: Tehát klausztrofóbiásoknak sem ajánlod ezt a szakmát…

K.A.: Még annak sem kell lenned ahhoz, hogy bereccsenj. Elképesztő hatást tud kiváltani az emberből, amikor lenn vagy egy szűk, mély gödörben. Én azt mondom, hogy a 20 méteres mélység az egyfajta vízválasztó. Ha kútásóként 20 métert végigcsinálsz tisztességgel, és lenn tudsz maradni, akkor alkalmas vagy hosszútávon is erre a munkára. Egyébként nagy eséllyel nem lesz jó vége.

TMH: Omlást éltél már át?

K.A.: Potyogott már 10 méterről a fejemre tégla. Csak a védősisakon múlott, hogy most itt beszélgethetünk, de még sisakban is megtérdeltem tőle. Védőfelszerelés nélkül el sem szabad ezt kezdeni. Szeretem a munkám során jelentkező adrenalin-emelkedést, de vigyázni kell magunkra.

TMH: Mi volt a legmélyebb pont, ameddig leástál?

K.A.: 32 méterig mentem le egy kútnál. Az már elég komoly munka volt.

TMH: A veszélyek ellenére ha valakinek mégis sikerült felkeltenünk az érdeklődését a szakmád iránt, akkor mit lehet mondani, hogyan lesz valaki kútásó? Van erre valamilyen képzés talán?

K.A.: A kútfúrást lehet iskolában tanulni, igen. Az ásást nem. Azt a tudást csak a tapasztaltabbaktól lehet megtanulni, sehogy máshogy. De ehhez a legfontosabb, hogy szenvedélyesen szeresd, amit csinálsz. Mi például nagyon szeretjük azt, hogy megmutathatjuk az embereknek képekkel, videókkal, hogy mi van odalenn. Meg persze azért ez is egy alkotómunka.

TMH: Kanyarodjunk el egy kicsit a kúttisztítás felé. Milyen időközönként érdemes tisztíttatni a kutunkat? Évente? Félévente?

K.A.: Évente nem szükséges tisztítani általában, az felesleges pénzkidobás a lenne a legtöbb esetben. Például ha tudjuk, hogy van egy 1 méter magas vízoszlopunk a kutunkban, és látjuk, hogy a felhozott víz tiszta benne, akkor még minden rendben van vele. Ha már zavaros, üledékes a víz, vagy esetleg kezd kevesebb víz feljönni a kútból, akkor érdemes tisztítás miatt szakemberhez fordulni. Ezt mindig a tulajdonos kell, hogy figyelje. Én mindig elmondom, hogy mire figyeljenek, és ha valami gond van, akkor szívesen ránézek természetesen.

TMH: Furának fog hangzani a kérdés, de kinek javaslod egy ásott vagy fúrt kút telepítését?

K.A.: Olyannak mindenképp, aki vagy mezőgazdasággal foglalkozik, vagy van egy nagyobb méretű kertje például, és locsolásra használná a kút vizét. Ma már nem egy olcsó mulatság, ahogy azt beszéltük is, pláne a fúrt kút, de hosszú távon mindenképpen megtérül. Ha valaki mondjuk nagyobb területet akar locsolni, és elhasznál naponta akár 10 köbméter vizet, annak viszont már mindenképpen fúrt kútban érdemes gondolkodnia, azt a vízmennyiséget egy ásott kút többnyire nem tudja produkálni. Olyannak viszont jó szívvel ajánlani tudom egy jól elkészített ásott kút telepíttetését, aki a vezetékes ivóvíz-hálózatot szeretné vele kiváltani, vagyis lakossági felhasználásra teljesen alkalmas. Itt Tolna megyében ráadásul igen jó minőségűek a vizek. És nyilván az is szempont lehet, hogy függetlenedhetünk a közmű-szolgáltatóktól is.

TMH: Sok munkád van ezek szerint itt Tolnában is?

K.A.: Országosan sok a munkám, de itt Tolna megyében is rengeteg kutat ástam már. És hívnak is még sokan természetesen.

TMH: Mit vársz a jövőtől? Megnövekedhet a kúttelepítések száma?

K.A.: Már most elég sok munkát ütemeztünk be 2024-re, de úgy gondolom, hogy a jövőben sokan akarnak majd függetlenné válni a vizet illetően. A kútfúrás a technológiával párhuzamosan biztos, hogy fejlődni fog, a hagyományos kútásás technikája viszont nem fog változni. Az a tudás továbbra is apáról-fiúra fog szállni.

TMH: Személyes célkitűzések? Van esetleg olyan mélység, amit szeretnél elérni?

K.A.: Egy 100 méter mély kutat szívesen kiásnék. Van ilyen itt a megyében, oda már oxigénpalack nélkül nem is tudsz lemenni. Az egy szép kihívás lenne.

Szponzorált tartalom