Napi szinten találkozik az ember bosszantó dolgokkal, melyek apróságok ahhoz képest, amit ezekre reagálunk. Az alábbiakban egy ilyen jellegű eset kerül bemutatásra.
A minap beugrottunk a reggeli kávéra a megszokott helyünkre, egy kisvárosi dohányboltba. Két kávét kértem, apróval fizettem. Nem annyira apróval. Kétszázas, százas, ötvenes, pár darab tizes és néhány ötforintos. A korábban mindig kedves eladóhölgy ezúttal rossz passzban volt: megszámolta a pénzt, majd odamormogta nekünk, hogy 2 darab ötforintosnál, azaz KETTŐ DARABNÁL többet nem fogadnak el, ez az üzletvezető határozott utasítása. Az indoklás pedig, hogy egy illető rendszeresen odahordja az apróját, elegük van ebből.
Megéri?
Amikor a hosszú ideje harmonikusan zajló kávézgatásunkat megzavarta a fentebb felvázolt incidens, egyszerűen egy időre bojkottáltuk a boltot és az egyik konkurensnél szürcsöltük tovább a kedvenc reggeli italunkat. Nem azért, mert csupa ötforintossal akartunk fizetni, hanem, mert idézőjelbe tett törzsvendégekként nem ezt a bánásmódot érdemeltük. Azt még hozzátenném, a hölgy végül elfogadta az ötforintosokat, de felhívta a figyelmem, hogy ez volt az utolsó alkalom.
Adok-kapok
Arra azért kíváncsi lennék, hogy az üzletvezető belegondolt-e abba, hogy ezek után a vásárló is élhet a kifogással: kettőnél több ötforintost ő sem fogad el visszajáróként. Egy ilyen apró malőr nagy károkat okozhat a forgalomban, ugyanis sok a konkurens.
Mit mond a törvény?
A jogszabály szerint ötven darab pénzérme felett lehet csak megtagadni az apróval való fizetést, ez lehet kétszázas, százas vagy éppen ötforintos. A fentebb leírt történetben szereplő korlátozás jogszabályba ütközik, ilyen határozatot nem hozhat egyetlen üzletvezető sem.
Kihez fordulhat a vásárló ilyen esetekben?
Ha a vásárló ilyen helyzetbe kerül, azaz nem fogadnak el tőle kettőnél több ötforintos pénzérmét, a Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordulhat panasszal. Amennyiben a hatóság jogsértést állapít meg, először figyelmeztet, másodjára már pénzbírsággal is sújthatja az üzletet.
Az autóbuszvezető pénzváltásra nem kötelezhető
Ismerős a szlogen? A pénzváltás sok területen okoz gondot. Teljesen érthető, hogy egy buszvezető felháborodik, amikor mondjuk tíz- vagy húszezressel fizetnek neki egy rövid szakaszért, ami mondjuk 500 forint. De mi van akkor, ha azt az ötszázast apróban kapja? Az utast rendre intik? Nem viszik el? Az az igazság, hogy a dohányboltos esethez hasonló korábban a buszon is megesett velem. Százas, ötvenes, tizesek, ötforintosok. 370 forintról beszélünk. Nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a sofőr, amiért ezekkel a címletekkel fizettem. Vajon jogosan? Szerintetek?
Kovács Krisztián
Fotó: Gemini
