„Szeretnénk olyan gasztronómiai élményt nyújtani, ami nem merül feledésbe” – Vörös Krisztián interjú

Kevesen olyan szerencsések az életben, hogy a gyermekkorban kialakult vágyuknak, szenvedélyüknek élhetnek felnőttkorukban. Vörös Krisztián az ilyen „szerencsések” egyike. És hogy miért tettük idézőjelbe? Mert a szerencse önmagában semmit nem jelent a mérhetetlenül sok munka elvégzése nélkül. De hogy a konyhában a nagymama körül sertepertélő gyermek milyen úton jutott el addig, hogy mára saját éttermét vezeti, lejjebb kiderül. Vörös Krisztián interjú.

Vörös Krisztián séffel, a zombai Margaréta Étterem üzemeltetőjével, konyhafőnökével beszélgettünk gyermekkorról, a pályája kezdetéről, ívéről, önmegvalósításról, illetve étterméről. Az étteremmel egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk, akkor azt ígértük, hogy Krisztiánt is bemutatjuk kicsit részletesebben. Már ha valakinek még be kell mutassuk…

KAPCSOLÓDÓ

Szem-száj ingere és egyensúlya Zombán

TMH: Egyszerűen nem kezdhetjük beszélgetésünket máshonnan, mint hogy honnan ered nálad az ételek és a főzés iránti szeretet?

Vörös Krisztián: Szerettem ahogy a mamám főzött. Én pedig ott sürögtem-forogtam körülötte a konyhában, próbáltam segíteni neki. Azt hiszem ezek voltak az első hatások, ahol kialakult a főzés iránti szeretetem. Aztán később az unokabátyám is hozzátett ehhez, aki Budapesten volt szakács. Nagyon tetszett, amit csinált. Aztán általános iskola után jött a vendéglátóipari középiskola, innentől kezdve pedig már kétség sem maradt bennem, hogy milyen irányba akarok haladni.

TMH: Milyen volt az iskola? Hogy élted meg?

V.K.: Gyakorlatilag a mélyvízben kezdtem az egészet. A gyakorlati helyemen már az első évben teljes értékű szakácsként dolgoztam. Ehhez az is kellett, hogy alázattal álljak hozzá a szakmához, és hogy szeressem az egészet. Ezzel azért is nem volt bajom soha, mert iszonyúan nagy bennem az elszántság, a megfelelési- és teljesítési vágy. A kezdetektől a vendég volt az első.

TMH: Ezt akkor később jól tudtad kamatoztatni, ha jól gondolom…

V.K.: Abszolút. Mostanra pár helyen megfordultam már, de az biztos, hogy ahol dolgoztam, ott a jelenlétemnek mindig volt valamilyen szintű nyoma.

TMH: Tehát haladtál szépen lépésről lépésre a karrieredben. Volt esetleg olyan lépcsőfok, amit ezen az úton külön kiemelnél?

V.K.: Azt mindenképpen kiemelném, amikor 2015-ben leraktam a mestervizsgámat. Azzal teljesen új perspektívák és lehetőségek nyílottak meg előttem. Egy jelentős szintlépésnek tartom ezt, és szakmailag is új alapokat adott nekem. Példaként hozhatom, az oktatást, a vizsgáztatást, a szakmai zsűrizéseket, vagy azt a számtalan meghívást, amit különböző gasztronómiai eseményekre, főzésekre kaptam, ahol számít az ember véleménye. Ez tényleg egy mérföldkő volt az életemben.

TMH: Sok étterem konyhájában is megfordultál szakácsként, vezetőként. Ezek közül kiemelnéd valamelyiket?

V.K.: Igen, elég sok konyhán megfordultam. Amit talán kiemelnék, mint hasznos tapasztalat, az a Paksi Atomerőmű konyhafőnöki posztja volt. Abban szerencsésnek mondhatom magamat, hogy mindenhol szerettem dolgozni, viszont mindig azt éreztem, hogy van még valami, amit még nem hoztam ki magamból. Egy kis morzsa, amit még szerettem volna valahogy a felszínre hozni. És ekkor talált meg az a lehetőség, hogy itt Zombán átvegyem a Margaréta Éttermet mind irányításban, mind üzemeltetésben. Itt ami a hangsúlyos, az az, hogy már nem csak egy konyha vezetéséről van szó, hanem egy komplett étterem üzemeltetéséről.

TMH: Tényleg mondhatjuk, hogy olyan utat jártál be, mintha zsinóron húztak volna. Mit gondolsz, ez annak köszönhető, hogy mindig az érzéseid után mentél, vagy ez tudatos célkitűzések eredménye volt?

V.K.: Inkább a célok határozták meg ezt az ívet, elég tudatosan építkeztem. Mindig kitűztem valamilyen célt, amit részcélokra bontottam le. Van egy olyan mondás, hogy mindig előre fele menekülj. Na én soha nem léptem hátra. De ehhez az is kellett, hogy mindig nyitott legyek az újdonságokra, a kihívásokra és a tanulásra.

TMH: Milyen volt az indulás itt Zombán?

V.K.: Nagyon nagyot durrant már az első hetekben is a hely, bőven az elvárások felett teljesített az étterem. Ezt sikerült is megtartanunk azóta. De továbbra is szeretnénk Zombának egy színfoltja lenni, valamint egy olyan étterem, amelynek a nevét a környéken a jó ételekhez, egy jó rendezvényhez, illetve hozzám kötik a vendégek. Szeretnénk egy olyan gasztronómiai élményt nyújtani mindenkinek, ami maradandó, és nem merül feledésbe. És ami még fontos, hogy egyediek legyünk minden tekintetben.

TMH: Anélkül, hogy műhelytitkokat árulnál el, szerinted ehhez mi kell?

V.K.: A folyamatos megújulás, az biztos. És mi mindig ezen vagyunk, és leszünk is. Legyen szó itt a szezonális alapanyagokról, vagy a környékbeli sajátosságokról. Amiben kompromisszummentes és maximalista vagyok, az a minőség. Minőség az ételek alapanyagaiban, a főzési folyamatokban, de említhetem itt a vendégek kiszolgálását is, vagy akár a borkínálatunkat. Szeretnénk elkényeztetni a vendégeinket. Akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha azt érzik, hogy törődnek velük. És nem utolsó sorban ami az egyik legfontosabb: kell egy nagyon jó csapat, akikkel együtt lehet dolgozni és akikre lehet számítani. Nélkülük én egyedül kevés lennék mindenre. Nagyon örülök, hogy itt egy nagyon ütős, pörgős kis csapatot sikerült összehozni, akikre nagyon büszke vagyok!

TMH: Van-e olyan, amit még esetleg szívesen kipróbálnál, fejlesztenél, megtanulnál a gasztronómiában? Gondolok itt akár egy-egy nemzet ízvilágára?

V.K.: Rengeteg ilyen van még, igen. Ez a szakma olyan, amiben csak fejlődni lehet, soha senki nem mondhatja, hogy már mindent tud. A legtöbb amit elérhet az ember, hogy kiírják a fejfájára, hogy befejezte tanulmányait. Komolyra fordítva a szót, számos nemzet, vagy földrész ízvilágát kipróbálnám. Gondolok itt akár egy sushira, vagy a francia konyha művészetére. De nagyon szeretem az olasz, vagy az amerikai ízvilágot is, nagy kedvenceim a steakek és a rizottók is. Biztos, hogy ezeken a vonalakon haladva fogunk csinálni tematikus esteket, amik itt a Margarétában is színfoltok lesznek. Rengeteg ötletem van.

TMH: Sokszínűséget tükröz az étlapotok is.

V.K.: Igen, ezt is úgy akartuk összeállítani, hogy mindenkire gondoljunk. Az étlapunkon helyet kaptak az egyszerűbb, magyaros ételek is, de szerettünk volna kedvezni például az olasz ízvilág kedvelőinek is. És ahogy említettem, személyes nagy kedvenceim, a lazacos ételek, a steakek és a burgerek is helyet kaptak az étlapon. Hétköznapokon ebédidőben pedig menüvel is állunk a vendégek rendelkezésére, amit lehet kérni kiszállítással is.

Szponzorált tartalom