Ha rétesről van szó, legtöbbünknek a túrós, almás vagy meggyes változat jut először eszébe. Tolna megye hagyományos konyhája azonban ennél jóval különlegesebb változatot is őriz: a decsi szagos szőlős rétes igazi helyi érdekesség, amelyet éppen ősszel, a szőlő szezonjában érdemes újra felfedezni.
Tolna megye gasztronómiáját alaposan meghatározták az itt élő közösségek és a táj adottságai. A Sárköz, a Duna mente, a sváb hagyományok és természetesen a Szekszárdi borvidék egyaránt nyomot hagyott azon, hogy mi került régen az asztalokra.
A megye hagyományos fogásai között éppen ezért meglehetősen változatos ételeket találunk. A gemenci szarvasborda kadarkamártással, a tárkonyos bárányleves, a bátai tejfölös lepény, a káposztás kolbász és a dunai halászlé mellett a decsi szagos szőlős rétest is a vidék jellegzetességei között említik.
A rétes különösen a Sárköz hagyományos konyhájában kapott fontos szerepet. A régi lakodalmak ételsorának végén többféle édességet kínáltak: diós és mákos kalács, kuglóf, valamint túrós, meggyes, diós, mákos, lekváros és szőlős rétes is kerülhetett az asztalra.
A szőlős változat azért is érdekes, mert tökéletesen összekapcsolja a helyi konyhát a szőlőtermő vidék adottságaival. A ma megszokottnál jóval bátrabban használták fel a rendelkezésre álló szezonális alapanyagokat, így a friss szőlőből sem csak must és bor készülhetett.
A decsi szagos szőlős rétest több, Tolna megye gasztronómiáját bemutató gyűjtemény is a helyi különlegességek között tartja számon. A Magyar Konyha Szekszárd és a Sárköz régi ételeit bemutató összeállításában ugyancsak szerepel a fogás a gemenci szarvasborda és a káposztás kolbász mellett.
Tolna megye régi konyhája persze messze nem merül ki a szőlős rétesben. Érdemes felidézni a bátai tejfölös lepényt is, amely kenyértésztából készült, tetejére pedig tejföl, bors, esetenként szalonna vagy kolbász került.
Különleges fogás volt a tejfölös-borsos kalács, más néven tejfölös bütök is. Az enyhén édeskés tésztát sós, borsos-tejfölös ízesítéssel párosították, és a hagyományos lakodalmakban is helyet kapott.
A hétköznapibb ételek között találjuk a csuszáscsibét. A név alapján könnyű lenne túrós csuszára gondolni, valójában azonban olyan fogásról van szó, amelyben a csirkepörköltet csipetkével főzték össze.
A Duna mentén természetesen a halételeknek is komoly hagyományuk alakult ki. Paks és Dunaföldvár környékén a dunai halászlé az egyik legismertebb fogás. Jellegzetessége, hogy alaplé nélkül készül, és hagyományosan tésztával fogyasztják.
A Tolna megyei gasztronómiai hagyományok megőrzésére külön gyűjtés is indult. A Gasztromegye program célja a megye 109 településének ételeit és helyi értékeit feltérképezni. A munka során összegyűjtött receptekből külön receptkönyv is készült.
A régi receptek pedig nem feltétlenül csak a múlt emlékei. Az ősz és a szőlőszezon éppen jó alkalom arra, hogy egy-egy régi Tolna megyei fogás ismét előkerüljön a családi konyhákban. A decsi szagos szőlős rétes pedig már különös neve miatt is megérdemli, hogy ne merüljön feledésbe.
Források: Tolna megye – Gasztromegye receptkönyv; Magyar Konyha – Szekszárd ízei, a legjobb helyek a Szekszárdi borvidéken; Gasztroutazás.info – Tolna gasztronómiája; Utazzitthon.hu – Tolna megye gasztronómiája / Fotó: Google, illusztráció
