Lassan tíz éve már annak, hogy írtam egy véleménycikket egy személyes blog keretein belül, mely a szobafestés itthoni helyzetét boncolgatja, és melyet akkoriban egy prominens hírportál is szemlézett. A cikk eléggé nagy port kavart, ugyanis rátapintottam a szegmens érzékeny pontjára, a festés és a festők társadalmi megítélésének alulreprezentált helyzetére. Eltelt közben egy egész évtized, a helyzet szinte semmit sem változott. Úgy gondoltam, ideje felmelegíteni ezt a dolgot.
A legnagyobb kritika a szobafestést már évtizedekkel ezelőtt jelentősen megkönnyítő festőhenger alkalmazását éri, de fogalmazhatnék úgy is, hogy ennek az egyetlen szerszámnak a használata égett bele sokak retinájába, és ezzel az egy művelettel azonosítják magát a festőszakmát.
Ebből kifolyólag elintézik őket azzal, hogy a világ legegyszerűbb szakterületén vetették meg a lábukat, könnyű nekik, és ne akarjanak már sok pénzt ezért, mondván, ezt bárki meg tudja csinálni. Ennél azért jóval árnyaltabb a dolog. A festő glettel, csiszol, mázol, fest, meszel, mélyalapoz, bandázsol, tapaszol, élvédőzik, tapétázik, stukkózik ésatöbbi. Lehetne még folytatni. Ezek közül több művelet is komoly kézügyességet, de minimum sok gyakorlást igényel.
Ennek ellenére sokakban mindössze annyi marad meg, hogy a festő csak tologatja a hengert a falon, magyarul „gurít”. Természetesen a szakma ezen része nem valami nagy kihívás, több hónapnyi vagy évnyi gyakorlást sem igényel, ellenben ez a végső művelet, melyet sok-sok előkészület, alapmunka előz meg.
Igaz, hogy manapság már gyorstalpalón is el lehet ezt végezni (mint sok minden mást), de a megszerzett papír vagy bizonyítvány még kevés, gyakorlat kell, ahhoz meg évek kellenek. Akinek a kezében van a szakma csínja-bínja, annak minden bizonnyal sok év tapasztalat van a háta mögött.
Természetesen ez más szakmákra is érvényes, nem a festés az egyetlen, partvonalra szorított tevékenység. De vonatkoztassunk el attól, hogy valami egyszerű-e vagy sem. Ha egy tevékenység nem igényel szaktudást, de odafigyelést és időráfordítást igen, akkor annak művelése igenis hasznosnak minősül. Ha pedig senki nem csinálja, akkor hiányérzet van.
Te mit dolgozol? Megbecsülik a munkádat? Ha eltűnne az a szakma, melyben tevékenykedsz, milyen hatással lenne a világunkra? Szerinted is szükség van takarítókra, portásokra, úszómesterekre, jegyellenőrökre? A felsorolás szinte végtelen. Becsüljük meg egymás munkáját!
Kovács Krisztián
Kiemelt kép: HomeRun.co.hu / Fotó: Colorcompany.hu
