Lázár Ervin klasszikusa adta a nevét annak „a világ közepén” található kávéháznak, ahol egy olyan dologra leltünk, amitől őszintén elállt a szavunk. Baján jártunk a Berzsiánban.
Nehezen számolnánk meg mostanra már azokat a cikkeket, amelyben egy-egy vendéglátóhelyet, éttermet, cukrászdát, kávézót mutatunk be, és mondhatjuk, hogy az eddig megírt cikkek csupán a jéghegy csúcsát jelentik arra vonatkozóan, hogy hány egységben fordultunk meg ezidáig. Viszont most találtunk valamit, amitől még nekünk is (értsd: nagyon finnyásak vagyunk) elállt a szavunk. Mai cikkünkben ezt járjuk körbe egy kicsit.
Baja a bajaiak szerint (is) a világ közepe. Anélkül, hogy komoly városmarketingbe kezdenénk, abban tökéletesen egyetértünk, hogy aki szereti a Duna-partot, szereti a hangulatos vendéglátóhelyeket, a kényelmes teraszokat, a gasztronómiát, és egy város pezsgését, az valóban nem fog csalódni, ha elhagyja Tolna vármegyét és Baja felé veszi az irányt.
Ha a világ közepének is van kellős közepe, akkor az a bajai „főtér”, vagyis a Szentháromság tér. A nem elhanyagolható méretű, macskakő-burkolatos teret pompás épületek szegélyezik, itt található egy hotel aljában a Berzsián Kávéház.
Minden gasztrós cikkünkben elmondjuk nagyjából, hogy ízlések és pofonok különböznek, viszont ahogy a klasszikus építészeti stílusok vegyülnek a modern irányzatok jegyeivel a Berzsián külső és belső megjelenésében, az számunkra telitalálat.
A bejárat előtti árnyékos terasz nagyon hívogató, aki pedig olyan szerencsés, hogy talál is helyet itt magának – mert véletlenül épp nincs „teltház” -, az nagy eséllyel sokáig is marad majd. Ennek egyik oka, hogy nagyon kényelmesek a bútorok, a másikra pedig hamarosan visszatérünk.
Előbb viszont nézzük meg, hogy milyen látvány és hangulat fogadja az embert a Berzsián Kávéházba belépve. Nyár lévén igen értelemszerű, hogy a dupla fagylaltospult van legelöl, a normál bárpult pedig emögött található. Körbenézve olyan hangulatot áraszt magából az enteriőr, hogy legszívesebben az ember megfogna egy jó vaskos könyvet, leülne a padlótól plafonig tartó üvegtábla elé az elképesztő puhára párnázott székek valamelyikére, és egy cappuccino társaságában végigolvasgatna egy délelőttöt szünet nélkül. Vendéglátás szuperlatívuszokban.
Cappuccino helyett – lévén, hogy délután érkeztünk a helyre, és nagyjából 1000 Celsius-fok volt – mi úgy döntöttünk, hogy fagyizunk egyet.
A Berzsián állandó fagylaltkínálata több mint 30 tételből áll. (Adunk egy kis időt a szám feldolgozására.) Itt most leírhatnánk nagy részletességgel, hogy a kávéház tulajdonosa külön azért kiutazott Olaszországba, hogy beszerezze a legmagasabb minőségű alapanyagokat a fagylaltok gyártásához, de attól függetlenül, hogy ez valóban így történt, inkább nézzük meg, hogy mit kapunk fagylalt címszó alatt a Berzsiánban.
Kategorikusan kijelenthetjük, hogy az az élelmiszer, amit kelyheinkbe kaptunk, a fagylaltról alkotott képet a fejünkben (és az ízlelőbimbóinkon) egy képzeletbeli radírral nullára kitörölte, végrehajtott egy vulkánkitörésszerű paradigmaváltást, és egy teljesen új, eddig ismeretlen definíciót írt be szürkeállományunkba a fagylalt címszóhoz. És ezt majd azután titulálja túlzásnak bárki, miután maga is megkóstolta, szívesen beszélgetünk vele az élményről.
A 32 tételből mi két kelyhet állíttattunk össze a végtelenül kedves, mosolygós felszolgálókkal. Az egyikbe került Melba, Raffaello és Epres joghurt, a másikba pedig Velencei álom, Barackos túró, Ferrerro és csakhogy a klasszikusokat is megidézzük, puncs.
Gyorsan készítettünk néhány fotót róluk, hogy el ne olvadjanak idő előtt, majd gyanútlanul helyet foglaltunk a teraszon, hogy elfogyasszuk őket.
És akkor itt jön az a másik érv, ami miatt vagy nagyon sokáig marad az ember a Berzsiánban, vagy nagyon gyakran tér ide vissza.
Az első falatot rezignált arccal ízleltük meg, majd mint egy filmjelenetben, megálltunk egy pillanatra, és szépen lassan, szinkronban, teljesen kikerekedett szemekkel néztünk fel egymásra. Kerestük a szavakat. Nem találtuk meg őket. Őszintén szólva azóta sem, ami egy írott cikk esetében elég kellemetlen most. Talán a brutális, az ízélmény, és a döbbenet szavakkal lehetne leírni.
De! Most megvan! Új szó született a Berzsián teraszán:
Fagylaltkatarzis!
Ez kísérte végig fagylaltozásunkat, teljesen mindegy, hogy épp melyik gombócot fogyasztottuk.
Döbbenet.
És lehet, hogy most ez így hirtelennek fog hatni, de legyen ez a zárszó. Nem tudjuk cizellálni. Ahhoz valószínűleg Lázár Ervin írótudására lenne szükségünk.
Csak egyetlen apróság még: már nem tart sokáig a nyár.
Mi szóltunk…
BERZSIÁN KÁVÉHÁZ
Baja, Szentháromság tér 8-10.
+36 (30) 968 8509
Szponzorált tartalom
